Nem minden elmaradó kiadás jelent kiigazítást
A 2027-es költségvetés az idei 7,5 százalékról a GDP 4,9 százalékára csökkentené a hiányt. A kiigazítás mértékének megítéléséhez azonban fontos elkülöníteni az idei kiadások között szereplő egyszeri, a választásokhoz kapcsolódó tételeket. Ilyen például a négyévente fizetett fegyverpénz. Mivel ezek nem rendszeres kiadások, elmaradásukat nem tekinteném kiigazításnak.
A többi kiadáscsökkentő tétel sem feltétlenül sorolható ebbe a körbe: egy részük a felesleges kiadások visszafogását vagy a túlárazások megszüntetését jelenti. Erre példa lehet a kormányzati plakátkampányok kiadásainak lefaragása.
Más intézkedések ugyanakkor egyértelműen kiigazítást jelentenek. Ide tartozhatnak az elsősorban a vállalatokat érintő adóemelések, amelyeknek lakossági vonatkozásai is vannak, például a jövedéki adó esetében. Szintén ebbe a körbe sorolható a minisztériumi kiadások nagyjából 10 százalékos csökkentése: ebből 447 milliárd forintos megtakarítással számolnak, míg az adóemelések közel 1000 milliárd forintos többletbevételt jelentenek.
Ezek hatását részben ellensúlyozzák az adócsökkentő vagy kiadásnövelő intézkedések, például a családi pótlék duplázása. Az 1000 milliárd forint tehát kizárólag az adóbevételeket növelő tételeket tartalmazza.
Szigorúbb költségvetés, fokozatos hiánycsökkentés
A 2026-oshoz képest a jövő évi költségvetés egyértelműen restriktív, azaz szigorító jellegű. Az összehasonlításnál azonban figyelembe kell venni, hogy az idei költségvetést fenntarthatatlanul magas hiány jellemzi.
Összességében a tervezetet sem túlzottan restriktívnek, sem túl lazának nem tekinteném. Érdemi hiánycsökkentést irányoz elő, de nem kívánja egyetlen lépésben 3 százalékra mérsékelni a deficitet. Az intézkedések között adócsökkentések és adóemelések egyaránt szerepelnek, miközben az állami szektor egy részében jelentős béremelésekre is sor kerül.
A tervezett 4,9 százalékos hiány nagyjából megfelel a tavalyi és tavalyelőtti szintnek. Ez a cél lehetővé teszi az elmozdulást egy normalizáltabb hiányszint felé, és közelebb vihet az euró bevezetéséhez, így a piaci elvárásoknak is megfelel. Eléréséhez ugyanakkor az idei évhez képest szükség van költségvetési szigorításra.
A beruházási kiadások csökkenése nem mutatja a teljes képet
A beruházások a legkönnyebben visszafogható költségvetési tételek közé tartoznak. Az állami alkalmazottak bérét ki kell fizetni, így ezen a területen jóval korlátozottabb a megtakarítás lehetősége. Fejlesztési igény ugyanakkor bőven van, hiszen az uniós források elmúlt években tapasztalt hiánya jelentősen visszavetette a beruházásokat.
Az uniós pénzekhez való hozzáféréssel több beruházás is elindulhat, amelyek kiadási oldala az RRF-források költségvetés köréből történő kivitele miatt az idei büdzsét terheli. Emiatt a költségvetési előirányzatokból nem lehet egyértelműen következtetni a jövő évi beruházási volumenre.
Az egyes évek beruházási sorainak összehasonlítását tehát nehezíti, hogy az RRF-források jelentős része az idei költségvetés kiadási oldalán jelenik meg, miközben a tényleges beruházások nem feltétlenül idén valósulnak meg. Erre példa a vasúti kocsik beszerzése.
A beruházási volumen megítélését nemcsak az uniós források felhasználásának bizonytalan mértéke nehezíti. A ráfordított összeg mellett a forrásfelhasználás hatékonysága – vagyis az, hogy milyen fejlesztések valósulnak meg –, valamint a beruházások ára is meghatározó. Ezért az is lényeges, hogy mennyire erősödik a közbeszerzéseken a verseny, érkeznek-e olcsóbb ajánlatok, és ezeket milyen mértékben fogadják be.
Az elhalasztott fejlesztések hosszú távú költségei
Az elmúlt években a beruházások elhalasztásának következményei már jól érzékelhetővé váltak. Gyakran a költségvetés helyzete miatt év közben kellett fejlesztéseket későbbre halasztani. Ennek hatása a HÉV-ek és általában a vasúti közlekedés állapotán is látható.
A következő években sem áll majd rendelkezésre elegendő forrás valamennyi szükséges beruházás megvalósításához. Azt ugyanakkor egyelőre nehéz megítélni, hogyan alakul a beruházások volumene a korábbi évekhez képest.
Az állami beruházások tartósan alacsony szintje azonban hosszabb távon egyértelműen káros, és a gazdaság versenyképességét is ronthatja.
A legnagyobb kockázat a megtakarítások végrehajtása
A költségvetési tervek megítélésében a végrehajtás a döntő. Az elmúlt években sem a tervek megalapozatlansága jelentette a legnagyobb problémát, hanem az, hogy a tényleges kiadások eltértek az előirányzatoktól. Ebben az év közben bejelentett újabb jóléti intézkedések is szerepet játszottak.
A jövő évi költségvetés legnagyobb kockázatát ezért abban látom, hogy meglesz-e az akarat az elfogadott keretek betartására. Különösen az 1500–2300 milliárd forintra tervezett megtakarítások teljesülése kérdéses, mind a nevesített, mind az általános tételek esetében.
Erre példa a Magyarországot sújtó napi 1 millió eurós migrációs bírság. Ennek eltörlése valóban indokolt lenne, megvalósulására azonban egyelőre nincs biztosíték.
A felminősítéshez a tényadatoknak is javulniuk kell
A piacok és a hitelminősítők szempontjából a kitűzött hiánycél megfelel a várakozásoknak. A következő lépés az, hogy az alacsonyabb hiány a gyakorlatban is megvalósuljon.
A hitelminősítők várhatóan kedvezően értékelik majd az uniós kapcsolatok javulását és a Magyarországnak járó forrásokhoz való hozzáférést is. Felminősítésre azonban akkor számítok, ha a tényadatokban is megjelenik az alacsonyabb hiány, és egyértelművé válik az elmozdulás egy fenntarthatóbb költségvetési egyenleg felé.
A cikk először a Világgazdaságon jelent meg.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
