A megtakarítás lehetősége adott, a végrehajtás a kérdés
A kormány 2027–2030-as középtávú gazdaságpolitikai és költségvetési programja 2027-re 1465 milliárd forintos további megtakarítással számol az állam működésében. A tervek szerint a költségvetési hiány jövőre a GDP 4,9 százalékára csökkenne, miközben a gazdaság 2,4 százalékkal növekedne. Az évtized végére a növekedés 3 százalék fölé gyorsulna.
Azt biztosan állíthatjuk, hogy komoly megtakarítási lehetőség van az állami kiadásoknál – itt egyaránt gondolhatunk felesleges kiadásokra vagy éppen túlárazott szerződésekre. Hogy csak néhány egyszerű példát mondjunk: bőven van lehetőség a kormányzati kommunikációs kiadások lefaragására, hiszen az erre elköltött milliárdok nem sok hasznot hoztak eddig. Az is feltételezhető, hogy az állam olcsóbban tudja az autópályákat üzemeltetni a magánvállalkozóknál, itt tehát szintén realizálható jelentős megtakarítás.
E megtakarítások között megjelenik például az uniós migrációs bírság kérdése is. Ennek megszüntetése mindenképpen indokolt lenne, kérdés, hogy ezt sikerül-e elérni a gyakorlatban is.
Összességében azt mondanám, hogy a legnagyobb kockázatot ez a közel 1500 milliárd forintos megtakarítás jelenti a jövő évi költségvetésben, hiszen ehhez számtalan kiadás visszafogására, megállapodásra és takarékos működésre lesz szükség. Viszont ezt lenne a legfontosabb is sikerrel végrehajtani, hiszen ez az a terület, ahol nulla vagy minimális gazdasági áldozattal lehet megtakarítást elérni.
A fogyasztás és az export alakulása is kockázat
A növekedési pályát mindig övezi valamekkora kockázat. Ezt láttuk az elmúlt években is, hiszen az előző kormányzat rendre 4 százalékos növekedést tervezett, amiből minimális bővülés valósult meg végül. A költségvetési hiány ugyanakkor nem elsősorban emiatt szállt el, hiszen a fogyasztás bővülése és a bérek emelkedése egyaránt dinamikus volt, ami azt jelentette, hogy a bevételi oldal nagyjából rendben volt.
A következő évek 2,5 százalék körüli növekedése közelebb lehet a valósághoz a korábbi 4 százalékos terveknél. Ez a növekedési szint nagyjából megegyezik az elemzői várakozásokkal, ugyanakkor övezik kockázatok is. Ezek közül kettőt emelnék ki elsősorban.
Az első a fogyasztáshoz kapcsolódik: az elmúlt években ez volt a gazdasági növekedés húzóereje. Így történik ez az idén is, amikor az alacsony infláció magas béremelkedéssel párosul. Ugyanakkor a kormányzat jövőre a korábbinál kisebb bérnövekedéssel számol. Ebben részben benne van a fegyverpénz miatti magas bázis, részben azonban félő, hogy az alacsonyabb keresetűek adócsökkentése miatt végül csak mérsékelt minimálbér-emelés lesz, ami mindenképp lassítaná a gazdaságot.
Persze azt nem lehet várni, hogy a minimálbér 14 százalékkal emelkedjen – még ha erről korábban meg is állapodtak –, de valamilyen arany középút megtalálása elvárható.
A második kockázat az exporthoz kapcsolódik. Itt az elmúlt időszak nagyberuházásai jelentenek húzóerőt, ugyanakkor széles körű bővülésről a gyenge külső kereslet miatt továbbra sem beszélhetünk.
Jövőre a mezőgazdasági termelés alacsony bázisa vélhetően segíteni tudja a növekedést, ugyanakkor a harmadik negyedéves gyenge GDP-adat óvatosságra int.
A kisebb kamatteherhez idő is kell
A finanszírozási költségeket tekintve hazánk GDP-arányos kamatkiadása 2025-ben 3,8 százalék volt, ami már érdemi mérséklődés az előző évi 4,9 százalék után. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük, hogy a GDP-arányos kamatkiadás az uniós tagországok között hazánkban volt a legmagasabb, holtversenyben Olaszországgal, akkor láthatóvá válik, hogy van tér a további csökkenésre. Hiszen bőven vannak olyan országok, amelyek adósságrátája hazánkénál magasabb.
Meghatározó lesz tehát, hogy milyen kamatok mellett sikerül finanszírozni az államadósságot. A rövid lejáratokon az idei kamatcsökkentések már mérsékelték a finanszírozási költségeket, és itt hosszabb távon további javulás várható.
A hosszú hozamoknál meghatározó az ország kockázati megítélésének javulása. Ez a választásokat követően sokat javult, tekintettel az euróbevezetés iránti elkötelezettségre, illetve az uniós forrásokhoz való hozzáférésre. Az euróbevezetéshez való további közeledés még tovább mérsékelheti a hozamokat.
Ugyanakkor az elmúlt időszakban a nemzetközi kamatkörnyezet sokat romlott, a fejlett kötvénypiaci hozamok jelentősen emelkedtek, ami a magyar hozamokra is hatással van. Mindenképpen remélhető tehát az alacsonyabb kamatteher, de a csökkenés mértékét nagyban meghatározza a nemzetközi környezet alakulása.
Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az átárazódás hosszú időt vesz igénybe: egy magasabb kamatozású, hosszú lejáratú állampapír kifutásáig sok idő telhet el.
A kamattámogatások visszafogásának is van ára
A lakossági és vállalati kamattámogatások megvágására már több példát láttunk. Vállalati oldalon ez bekövetkezett a Széchenyi Kártya Program nem beruházási célú hiteleinél. Lakossági oldalon a meghirdetett Wekerle+ Vásárlási és Építési Hitel a használt lakások vásárlásához 5 százalékos kamatot kínálna az Otthon Start 3 százalékos kamatával szemben. A kormányzati tájékoztatás szerint a korábban megkötött szerződések érvényben maradnak.
A kamattámogatások mérséklése költségvetési oldalról megtakarítást jelent. A másik oldalról viszont megdrágítja a hitelfelvételt, ami csökkenti a hitelkeresletet. Ennek hatásai meglehetősen különbözőek attól függően, hogy melyik hitelről beszélünk, vagy éppen melyik igénybevevőre gyakorolt hatást vizsgáljuk.
A lakásvásárlásnál vélhetően csökken majd a tranzakciók száma, hiszen a magasabb törlesztőrészlet mellett kevesebben tudnak majd használt lakást venni. Ez ugyanakkor az új lakások felé is tolhatná a keresletet, ám azok még drágábbak, mint a használt lakások. Ezzel persze a használt lakások drágulása minimálisan lassabb lehet, ugyanakkor összességében lehetséges, hogy aki hitelből kényszerül lakást venni, csak később tud vásárolni.
A vállalati hiteleknél vegyesebb a kép. Itt lehet olyan cég, amelynek a hitel a mindennapi működéshez szükséges, így a mindennapi működése drágul meg. Mások az alacsony kamatozású hitelt befektették, így nekik csak a profitjuk lesz kisebb a drágább hitellehetőség miatt.
Teljesíthetők az euró feltételei 2030-ra?
Az euróbevezetési feltételek teljesítése részben akarat, részben megfelelő gazdaságpolitika, részben viszont szerencse kérdése. Éri-e például olyan sokkhatás a gazdaságot, amely miatt az infláció magas lesz, vagy a hiány megemelkedik?
Nem elképzelhetetlen tehát a 2030-as teljesítés, de ez egyelőre nem is garantálható, még akkor sem, ha a gazdaságpolitika ennek megfelelően alakul.
A legnehezebbnek most talán a költségvetési hiány lefaragása tűnik. Ugyanakkor, ha jövőre sikerül elérni a 4,9 százalékos hiányt, akkor onnan már elérhető közelségbe kerül a 3 százalékos szint.
Szintén nehéz lehet az inflációs feltétel teljesítése, még akkor is, ha ebben most jól állunk. Hiszen most forinterősödés mellett állunk jól úgy, hogy közben érvényben van az árrésstop és a hatósági energiaárak. Ha az infláció alacsony, és a költségvetés is rendben van, akkor a hozamra vonatkozó feltétel talán már nem jelent akkora problémát.
A cikk először a Világgazdaságon jelent meg.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
