Ha megnézzük az eurócsatlakozási kritériumokat, akkor valóban a költségvetéshez és az államadóssághoz kapcsolódó kritériumoktól vagyunk a legtávolabb, különösen az első negyedéves 9,0 százalékos hiány fényében.
A fő kérdés az, hogy ha teljesül a 3 százalékos hiánycél, akkor az automatikusan jelenti-e az adósságráta csökkenő pályára állását – a 60 százalékos szint alá kerülésről egyelőre kár is lenne álmodozni. Egy 75 százalék körüli adósságnál – ennyi volt 2025 végén – 3 százalékos hiány mellett alapesetben az szükséges, hogy a GDP-növekedés értéke, azaz a volumen változása és a deflátor együttesen, elérje a 4 százalékot. Ekkor változatlan az adósságráta.
Ez 2 százalékos növekedésnél és 2 százalékos GDP-deflátornál elérhető. Az utóbbi mozgása persze sokkal kevésbé előrejelezhető, mint az inflációé, így ez okozhat nehézséget. Ha a gazdaságot sikerülne ennél jobban felpörgetni, akkor az adósságráta csökkentése még könnyebb lenne, de erre az elmúlt évek fényében csak óvatosan lehet garanciát vállalni.
A fő probléma a tartósság: mikortól lehet azt mondani, hogy az adósságráta tartósan csökkenő pályán áll? Két év után? Három év után? Még több idő kell hozzá? Márpedig a feltételek teljesítésére vállalt határidő elég rövid, így a problémát tulajdonképpen főként ez okozhatja.
Óvatosan a privatizációval
A privatizációval és a tőzsdére vitellel mindenképpen óvatosan bánnék. Csak azért, hogy egy euróbevezetési kritériumot kipipáljunk, biztosan nem érdemes eladni a családi ezüstöt. Ez ugyanis egyrészt veszteséget jelent stratégiai szempontból, másrészt a kieső osztalék miatt később tovább rontja a költségvetés helyzetét, vagyis még nehezebb lesz teljesíteni a hiánycélt.
A fontos, stratégiai cégekben való állami részesedés fenntartása nem egyedülálló és nem magyar sajátosság. Persze egyes cégeknél lehet vitatkozni arról, hogy van-e értelme az állami tulajdon csökkentésének vagy emelésének, de ezt nem szabad kizárólag rövid távú bevételi szempontból nézni.
Alapvetően három olyan tényező van, amely indokolhat tőzsdére lépést – tehát nem tőzsdén kívüli, egy csomagban történő eladást:
- A tőzsdére lépés a cég működése szempontjából nagyobb átláthatóságot jelent, és egyben presztízskérdés is. A tőzsdei jelenlét mindenképpen jó pont lehet a cég megítélése szempontjából.
- Ha több cég lenne a hazai tőzsdén, az segítené a hazai tőkepiac fejlődését, és erősödhetne a tőzsde szerepe. Különösen fontos lenne, hogy olyan cégek kerüljenek a tőzsdére, amelyek nagyok, így a tőzsdén likvidek lennének, és értelmezhető mértékű forgalom lenne bennük.
- Ha egy cégnek tőkét kell bevonnia, akkor az egyik lehetőség a tőzsde. Ez persze ebben az esetben nem jelent állami bevételt, kivéve, ha kombinálódik az eladás és a tőkebevonás.
Ami tehát tőzsdén van és nagy cég, abban a tőzsdei részt nem növelném. Ha nagyon muszáj, akkor inkább tőzsdén nem lévő cégnél lépnék tőzsdére, de alapvetően nem ebben látom az adósságráta csökkentésének megoldását. Ne feledjük: az adósságráta mérséklése nemcsak az euróbevezetés miatti öncél, hanem tartós folyamat kellene, hogy legyen.
Rövid távú eszközök és átmeneti megoldások
Ha az adósságrátát rövid távon akarjuk mérsékelni, akkor vannak más tényezők, amelyekkel lehet játszani. Ilyen például a KESZ-állomány változtatása, vagyis az, hogy mennyi pénz legyen az állam számláján az időszak végén.
A másik az uniós források beérkezésének megfelelő időzítése. A beérkezés javítja a pénzforgalmi szemléletű hiányt, és így csökkenti az államadósságot, vagyis ennek jó időzítése segíthet. Erre persze leginkább a kohéziós forrásoknál van lehetőség, hiszen az RRF-forrásokkal az idén el kell számolni, azoknak idén be kell érkezniük.
Ebből a szempontból kiemelten fontos, hogy az uniós források beérkezzenek. Ha ez elmarad, az vagy a beruházások elmaradásához, vagy magasabb hiányhoz és így magasabb adóssághoz vezet.
Amivel szintén lehet valamennyit játszani, az a forint árfolyama – bár ez elsősorban jegybanki hatáskör. Egy átmenetileg kicsit erősebb forint a devizaarány miatt mérsékelheti az adósságrátát. Ez azonban megint csak tüneti kezelés, és az árfolyampolitikának nem kell, hogy célja legyen az adósságráta beállítása.
Tartós megoldás csak alacsony hiánnyal és növekedéssel lehet
Ezek a megoldások tehát csak átmeneti szépségtapaszok. Hosszabb távon az alacsony költségvetési hiány és a beinduló, legalább 3 százalékot elérő növekedés párosa az, ami segíthet.
A cikk az EconomX oldalán jelent meg először.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
