A digitális gazdaság fogalmának átalakulása
A digitális gazdaság fogalma önmagában sem könnyen megragadható, ráadásul jelentése az internet fejlődésével folyamatosan változik. A korai világháló korszakától eljutottunk a platformalapú, adatalapú, majd egyre inkább összekapcsolt digitális környezetekig, amelyekben a gazdasági tevékenység már nem csupán a fizikai világ digitális leképezéseként jelenik meg. A szakirodalomban ezért mára egyre erősebb az a megközelítés, amely szerint nem egyetlen digitális gazdaságról, hanem több, egymással részben összefonódó digitális gazdasági térről kell beszélni. Egyfelől létezik az a digitális gazdaság, amely a hagyományos gazdaság működését támogatja digitális technológiákkal, másfelől megjelentek olyan gazdasági terek is, amelyek kifejezetten a digitális világban jöttek létre, és ott autonóm módon működnek. Ilyennek tekinthető például a metaverzumhoz kapcsolódó virtuális javak piaca. A felhasználók ebben a virtuális térben ruházatot, kiegészítőket, műalkotásokat, ingatlanokat és más javakat vásárolhatnak avatárjaik számára.
A nemzetközi beruházási jog és a digitális fordulat
A nemzetközi beruházási jogot eredetileg nem ilyen gazdasági környezetre tervezték. A klasszikus beruházásvédelmi rendszer abból indult ki, hogy a külföldi befektető egy másik állam területén fizikai vagy legalábbis világosan lokalizálható vagyoneszközökbe fektet be, és az állam e beruházást bizonyos nemzetközi jogi minimumstandardok szerint védi. A digitális gazdaság azonban alapjaiban kérdőjelezi meg ezt a szerkezetet. Nemcsak azért, mert új beruházási formákat hoz létre, hanem azért is, mert elbizonytalanítja a beruházás, a befektető, a területi kapcsolat és a fogadó államhoz való kötődés hagyományos kategóriáit. Ebből következően a digitális gazdaság egyszerre jelent kihívást a meglévő beruházásvédelmi rendszernek, és egyben át is alakítja azt.
A digitális korszak két alapvető kihívása
A digitális gazdaság felemelkedése két fő kihívást jelent a beruházási jog számára.
Az első a digitális megosztottság új formáinak megjelenése. Sokan úgy vélik, hogy a digitális gazdaság nem enyhíti, hanem inkább súlyosbítja a gazdasági egyenlőtlenségeket. Ha ezt a folyamatot nem korlátozzák, akkor a digitális globalizáció a korábbi gazdasági globalizációhoz hasonló egyenlőtlenségeket fog újratermelni. A „negyedik ipari forradalom” különösen a fejlődő országokat hozhatja hátrányos helyzetbe, mivel csökkentheti esélyeiket arra, hogy javítsák jövőbeli gazdasági kilátásaikat.
A második kihívás az új geopolitikai és geoökonómiai környezet kialakulása. A digitális technológiák fejlesztéséért folytatott verseny következtében egy új geoökonómiai világrend van születőben, amely megkérdőjelezi a neoliberalizmus korábbi, domináns szerepét a kortárs, különösen pedig a digitális világrend politikai gazdaságtanában.
A beruházási jog többszintűvé válása a digitális korban
A digitális korszak egyik legfontosabb fejleménye, hogy a beruházási jog egyre inkább többszintű szabályozási szerkezetté alakul. Elsőként megjelenik a belső jogi szint, ahol az államok a digitális gazdaságra szabott piacra lépési feltételeket írnak elő a külföldi befektetők számára. E körbe tartozhatnak az adatlokalizációs előírások, a forráskódhoz való hozzáférésre vonatkozó kötelezettségek, a technológia kötelező átadását célzó szabályok vagy a nemzetbiztonsági szempontokra épülő beruházás-ellenőrzési mechanizmusok. Az ilyen intézkedések sokszor éppen a digitális gazdaság globális természetére adott szuverenitásvédő válaszok.
A második a kétoldalú és regionális szintű szabályozás. Egyre több olyan nemzetközi megállapodás jön létre, amely kifejezetten a digitális gazdaság szabályozását vagy előmozdítását célozza. A közelmúlt regionális kereskedelmi megállapodásai szinte kivétel nélkül tartalmaznak „elektronikus kereskedelemről” vagy „digitális kereskedelemről” szóló fejezeteket. Emellett új típusú digitális gazdasági megállapodások is megjelentek, mint például a Chile, Új-Zéland, Szingapúr és Dél-Korea által aláírt Digitális Gazdasági Partnerségi Megállapodás. Ezek a szerződések határokon átnyúló digitális gazdasági tereket kívánnak létrehozni a szabad adatáramlás és a digitális termékek hátrányos megkülönböztetésének tilalma alapján, miközben megfelelő szabályozási mozgásteret is biztosítanak a részes államoknak.
Az ilyen egyezmények egyre erőteljesebben alakítják a nemzetközi beruházási jogot is, mivel befolyásolják a digitális szolgáltatások piacra jutásának feltételeit. Újradefiniálják az állami szabályozási autonómiát, például az adatirányítás területén, és ezáltal új keretet teremtenek a digitális gazdasághoz kapcsolódó beruházások számára.
A digitális közvetlen külföldi befektetés megjelenése
A digitális gazdaság nem pusztán új szabályozási kérdéseket vet fel, hanem új beruházási típust is létrehoz: a digitális közvetlen külföldi befektetést. A szakirodalom ezt általában olyan területekre irányuló befektetésként írja le, mint a platformgazdaság, a közösségi média, a felhőalapú számítástechnika, az adatvezérelt szolgáltatások vagy más, digitális infrastruktúrához és digitális szolgáltatásokhoz kapcsolódó ágazatok. Bruno Casella és Lorenzo Formenti szerint a digitális gazdaságba irányuló FDI (Foreign Direct Investment, azaz külföldi közvetlen tőkebefektetés) egyik legfontosabb sajátossága az „asset-light” nemzetközi jelenlét: a digitális multinacionális vállalatok sokkal kisebb fizikai eszközállománnyal is képesek jelentős nemzetközi gazdasági jelenlétet kialakítani.
A digitális tranzakciók egyes elemzések szerint a teljesítés módja és a részt vevő felek jellege alapján kategóriákba sorolhatók. Ezek a működési formák mind az adatok áramlására épülnek, és a digitális tranzakciók szinte valamennyi típusa lehetővé teszi, hogy háztartási szintű szereplők is bekapcsolódjanak a határokon átnyúló gazdasági tevékenységekbe. Az internet így fokozatosan a nemzetközi adásvétel és szolgáltatásnyújtás egyik elsődleges platformjává válik, alapvetően átalakítva a nemzetközi kereskedelem és beruházás működését.
Matthew Stephenson ehhez kapcsolódva arra hívja fel a figyelmet, hogy a digitális FDI vonzása mára önálló szakpolitikai területté vált. Az államoknak nem elég általános beruházásösztönző eszközökkel élniük, hanem kifejezetten digitális szabályozási, infrastruktúra-fejlesztési és intézményi intézkedésekkel kell olyan környezetet kialakítaniuk, amely a digitális befektetések számára is vonzó. Ez azért lényeges, mert a digitális gazdaságban a beruházási döntéseket nemcsak az adózási vagy munkaerőpiaci feltételek, hanem az adatáramlás szabadsága, az interoperabilitás, a digitális fizetési rendszerek, a kiberbiztonság és a digitális azonosítási megoldások is meghatározzák.
A hagyományos beruházási jog korlátai
A nemzetközi beruházási jogot eredetileg nem ezekre az új típusú gazdaságokra tervezték. Ugyanakkor a digitális gazdaságba irányuló beruházások növekedése mellett szinte biztosra vehető, hogy a jövőben egyre több ilyen jellegű jogvita merül majd fel.
A digitális közvetlen külföldi befektetések és a kizárólag digitális térben létező eszközök kapcsán három alapvető kérdés áll a középpontban. Először is az, hogy ezek a befektetések egyáltalán megengedettek-e az adott állam joghatósága alatt. Másodszor, hogy a digitális gazdaságban végzett tevékenységek beruházásnak minősülnek-e, az ezeket végző szereplők pedig befektetőnek tekinthetők-e, amihez az is szükséges, hogy megállapítható legyen a területi kapcsolat a fogadó állammal. Harmadszor, hogy a beruházásvédelem anyagi jogi standardjai miként alkalmazhatók a digitális gazdaság befektetőire.
A piacra lépés és az állami szabályozás kérdése
A digitális gazdasággal kapcsolatos beruházási jogviták egyik első kérdése az, hogy az adott befektetés egyáltalán megengedett-e a fogadó állam jogrendszerében. A washingtoni egyezmény, vagyis az ICSID-egyezmény nem biztosít általános piacra lépési vagy letelepedési jogot a külföldi befektetőknek. A nemzetközi beruházási jog hagyományosan elsősorban a már létrejött beruházások védelmére épül, nem pedig a beruházás létrehozásához való jog garantálására. A külföldi befektetők piacra lépési jogait pedig az államok inkább belső jogukban vagy újabb típusú nemzetközi gazdasági megállapodásokban rendezik, semmint a klasszikus európai BIT-ekben.
A legtöbb beruházási megállapodás alapján ráadásul a beruházás csak akkor részesül védelemben, ha megfelel a fogadó állam jogának. Még a már megvalósult befektetések esetében is egyre gyakoribb, hogy az újabb beruházási egyezmények kivételeket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik bizonyos belső szabályozási intézkedések alkalmazását.
A digitális gazdaság globális jellege és a nemzeti intézkedések
A digitális gazdaság természeténél fogva globális. A digitális technológiák akadálytalanul lépik át az államhatárokat, és az egyes szereplők mélyen egymásra vannak utalva. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a nemzeti szabályozási intézkedések háttérbe szorulnának. Éppen ellenkezőleg, a digitális gazdasággal kapcsolatos belső állami intézkedések a nemzetközi beruházási jog alapján főszabály szerint megengedettek lehetnek, ideértve a beruházás-ellenőrzési mechanizmusokat is.
Mi minősül beruházásnak a digitális térben?
Ahhoz, hogy egy adott tevékenység nemzetközi beruházásvédelmet élvezzen, általában kettős feltételrendszernek kell megfelelnie. A beruházásnak egyrészt ki kell elégítenie a washingtoni egyezmény követelményeit, másrészt az alkalmazandó nemzetközi beruházási megállapodás kritériumait is.
A washingtoni egyezmény 25. cikkének (1) bekezdése szerint az ICSID joghatósága kiterjed minden olyan jogvitára, amely közvetlenül beruházásból ered, valamint más szerződő állam állampolgáraira, mint védett befektetőkre. A legtöbb kétoldalú beruházási egyezmény általános hivatkozást tartalmaz a „befektetőkre” és a „beruházásokra”. A beruházás fogalma ugyanakkor jelentősen eltérhet az államok által kötött több ezer szerződésben. Gyakoriak az olyan megfogalmazások, mint a „minden eszköz”, „az eszközök minden fajtája” vagy „mindenfajta eszköz”, amelyeket rendszerint példálózó felsorolás egészít ki. Vannak azonban olyan egyezmények is, amelyek zárt vagy részletesebben meghatározott listát tartalmaznak a védett eszközökről. A többoldalú szerződések hasonló megközelítést követnek.
A beruházás és az eszköz fogalmának tág értelmezése rendszerint magában foglalja a nem tárgyiasult jogokat is, így a nem anyagi javakat és a szellemi tulajdont. Ebből következően a digitális eszközök akkor is beletartozhatnak a védett beruházások körébe, ha nem illeszkednek a hagyományos, fizikai jellegű eszközfogalomhoz. A digitális eszközök ugyanis az adatok rögzítésének és tárolásának eszközei, hasonlóan például az internetes honlapokhoz. Ennélfogva az immateriális javak vagy a szellemi tulajdon kategóriájába sorolhatók, ami megerősíti, hogy beruházásvédelmi oltalomban részesülhetnek.
A digitális befektetőket megillető védelem
A nemzetközi beruházási megállapodások a jogosult befektetők és beruházások számára nemcsak az illegális kisajátítással szemben biztosítanak védelmet, hanem anyagi és eljárási jogi garanciákat is nyújtanak.
Az anyagi jogi védelem körébe tartozik a nemzeti bánásmód, a legnagyobb kedvezmény elve, a tisztességes és méltányos bánásmód, valamint a teljes védelem és biztonság követelménye. A digitális gazdaságot érintő belső állami intézkedések e védelmi standardok hatálya alá kerülhetnek. Ilyenek lehetnek például az adatvédelemmel és kiberbiztonsággal kapcsolatos szabályok, de még inkább az adatlokalizációs előírások vagy a forráskód hozzáférhetővé tételére vonatkozó kötelezettségek, amelyek hátrányosan megkülönböztethetik a külföldi befektetőket.
A digitális gazdaság fejlesztéspolitikai jelentősége
Mindezek mellett a digitális gazdaság jelentős mértékben hozzájárulhat az államok gazdasági fejlődéséhez. Széles körben elfogadott nézet, hogy a digitális gazdaság javíthatja a fejlődő országok termelékenységét és versenyképességét. Kevés olyan ágazat van ugyanis, amely annyira meghatározó lenne az összes többi termék- és szolgáltatás-előállító szektor működése szempontjából, mint az informatikai ipar. Az információs technológiák széles körű alkalmazása szervezeti és technológiai innovációkat indít el a gazdaság egészében, pozitív externáliákat eredményezve.
Azok az államok, amelyek külföldi működőtőkét kívánnak bevonzani, ma már egyre inkább felismerik, hogy a digitális politikák valójában beruházási politikák is. A digitális gazdaságra vonatkozó eddigi megállapodások jellemzően a digitális piacok liberalizálására összpontosítottak, például a helyi tartalomkövetelmények vagy a forráskód-feltárási kötelezettségek kizárásával. A jövőben azonban szemléletváltásra van szükség.
A jövő iránya: beruházásvédelem és digitális fejlődés
A nemzetközi beruházási jog kulcsszerepet játszhat mind a digitális megosztottság kezelésében, mind a digitális fejlődés elősegítésében. Ennek két fő útja képzelhető el.
Az egyik oldalon olyan új beruházási megállapodások megalkotása áll, amelyek nagyobb tiszteletben tartják az államok belső szabályozási mozgásterét. A másik oldalon a digitális infrastruktúrába irányuló beruházások ösztönzése és elősegítése jelenik meg, mind fizikai, mind nem fizikai értelemben. Az előbbibe tartozhatnak például az adatközpontok, antennák és kábelek, míg az utóbbiba a digitális fizetési rendszerek és a digitális személyazonosítási keretek.
A digitális gazdaság tehát nem csupán új beruházási formákat teremt, hanem arra is kényszeríti a nemzetközi beruházási jogot, hogy újragondolja saját alapfogalmait, védelmi mechanizmusait és fejlesztéspolitikai szerepét. A jövő egyik központi kérdése az lesz, hogy a beruházásvédelem rendszere képes lesz-e úgy alkalmazkodni ehhez az új korszakhoz, hogy közben ne csupán a befektetői érdekeket, hanem a digitális fejlődés igazságosabb és kiegyensúlyozottabb feltételeit is szolgálja.
A cikk szerzője Beznoszka Igor Márk, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) diákja.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
