Több mint harminc éve követi és formálja a hazai pénz- és tőkepiac fejlődését. Hogyan került a Gránit Alapkezelőhöz, és mivel foglalkozik most, az igazgatóság tagjaként?
2021 januárjában érkeztem az akkor még Diófa Alapkezelőbe, mint igazgatósági tag és elnök. Egy teljesen új stratégia megvalósítására kértek fel. Két éve aztán az új vezérigazgatónak átadtam az elnöki pozíciót, de ugyanaz a hármas – csak más felállásban – dolgozik tovább, akikkel 2021-ben elkezdtük, azaz Mikesy Álmossal és Oláh Mártonnal közösen döntünk. Jómagam alapvetően a tőkepiaci hozamgyártásból veszem ki a részem, ehhez a saját befektetési szemléletemmel, a nemzetközi banki tapasztalatommal tudok hozzájárulni.
Évtizedeken keresztül befektetésekkel foglalkozott. Most is beleszól ezekbe?
Befektetési döntésekben nem veszek részt. Sokkal inkább a befektetési csapat kialakításában volt szerepem. A kollégák mentorálásába teszem bele azokat az inputokat, amivel hosszú távon az építkezést és gondolkodást alakíthatom.
2008-ban bízták önre az OTP bankcsoport tőkepiaci működésének felépítését, majd a 2008-as válság tetőzésekor, 2009-ben lett a Budapesti Értéktőzsde igazgatóságának tagja. Ez volt eddig a legnagyobb kihívás a karrierjében?
Nem csak ez az egy krízis volt karrierem során, hiszen már 1997-ben, ’98-ban is megéltünk hasonlót. Néhány hónappal a Lehman-válság kirobbanása előtt érkeztem az OTP-hez, akkor már én voltam a „tapasztalt kolléga”. Egy régiós, csoportszinten működő treasury-tevékenység létrehozása volt a cél. A Lehman-csőd után fejre állt tőkepiaci világban manőverezni ezt a szekeret, ráadásul egy Forma–1-es autóvá építeni, na az különösen nagy kihívás volt. Közben viszont életem egyik legszebb időszakának is tartom, mert ez adta a karrierem gerincét.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodott akkor?
Maradjunk a Forma–1-es példánál. Az a pilóta, aki sok versenyen van túl, és néha össze is törte az autóját, az nemcsak tapasztalttá, hanem óvatosabbá is válik. Néha a kanyarokban hezitálhat, de ennek köszönhetően tovább is versenyben marad. Nos, azt hiszem, ez rám is jellemző. Én is sokkal óvatosabb lettem, de bízom benne, hogy ezt a megfontolt stratégiaalkotást, és a minél alacsonyabb volatilitású hozamgenerálást az ügyfeleink is értékelik.
Mit súg az ösztöne, jöhet még hasonló válság?
Érdekes folyamatok zajlanak a világgazdaságban. Egyértelműen látszik a lassulás, problémák vannak az ellátási láncokkal, a globalizáció mértékével, miközben erősödik a protekcionizmus is. Mégis, a háborúk, a német autóipar átalakulása, Amerika leeresztése, a kínai növekedési problémák, az elöregedő társadalmak ellenére töretlen optimizmus jellemzi a tőkepiacokat. Ennek valamikor meg kell fordulnia, és ezeknek meg kell majd látszódnia a piaci árazásokban is. A korábbi világnak mindenképp vége van, ilyenkor értékelődik fel az óvatosság.
Ezen a viharos tengeren a Gránit Alapkezelő hogyan tud majd hajózni?
A viharos tengeren néha becsap egy-egy hullám, de erre lehet tudatosan készülni. Mi arra rendezkedünk be, hogy nem csak fölfelé mennek az eszközárak, keressük azokat a stratégiákat, amelyekkel ezekre a hullámokra választ tudunk adni. És éppen ez az unikális képességünk, ami megkülönböztet minket a piacon lévő többi vagyonkezelőtől, hogy van egy immár 15 éves ingatlantudás a cégben, vele együtt olyan ingatlan-hozamgyártás, amely sehol máshol. Bármilyen válság lehet ugyanis, az ingatlan hozama teljesen máshogy viselkedik, mint az értékpapíroké. Ezt az eszközeink közé keverve, azonnali előny kerül az ügyfeleink kezébe. Nem véletlen, hogy a Magyar Posta Takarék Ingatlan Befektetési Alap a legnagyobb sikertermékünk, amely közel 45 ezer ügyfél befektetéseit foglalja magába. Ez a bizalom a legszebb bizonyítéka annak, hogy olyan értéket teremtünk, amit az ügyfelek is megértenek, sőt, értékelnek.
A Gránit Bank nyújtotta háttér hogyan erősíti az Alapkezelő működését, illetve stratégiáját?
Nagyon nehéz szigetintézményként egy ügyfélkörhöz hozzájutni, vagy stabil növekedést elérni, egyáltalán „látszódni”. Az ügyfelek is igénylik a diverzifikált termékpalettát. Ebben sokat számít, hogy a Gránit Bank a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett társaság. A tőzsdei jelenlét magasabb transzparencia- és piaci fegyelemszintet követel meg, ami az Alapkezelő számára is nagyobb felelősséget és rangot jelent. Ezt az ügyfeleink felé nap mint nap meg kell szolgálnunk. Mindez kézzelfogható szinergiákat hozott, a bank ügyfélköre és csatornái, valamint a mi termékeink természetes módon találtak egymásra, így az ügyfelek szélesebb, összehangolt megoldásokhoz jutnak.
Túl az első 15 éven, a következő 15-ben mi várható az Alapkezelő életében?
Bízom benne, hogy továbbra is növekedünk. Az elmúlt két-három év bődületes fejlődést hozott, ezt az ütemet persze nem lehet mindig tartani. Ugyanakkor megfelelő értékesítési hálózattal, régiós jelenléttel, nemzetközi terjeszkedéssel, azzal a tudással, ami felhalmozódott a cégben, mind szakember-, mind menedzsmentoldalon, túlteljesíthetjük a piac növekedését. Van egy kidolgozott stratégiánk, annak mentén haladunk tovább. Például bízunk benne, hogy a Gránit digitális stratégiája olyan megkülönböztető erő lehet, amelyben az ügyfelek is felismerik az értéket. Ráadásul az elmúlt három évben egy olyan csapat állt itt össze, amire büszkék vagyunk, amelynek tagjaira nyugodtan támaszkodhatunk, letéteményesei voltak ennek a növekedésnek.
Oláh Mártonnal közös irodán osztoznak, a feladataik viszont eltérőek. Mi az, amiben mégis van átfedés, hogyan kell pontosan elképzelni a munkamegosztást?
Azt szoktam mondani, hogy ha ő az ital-, akkor én vagyok az ételfelelős. Azaz mi nagyon jól kiegészítjük egymást. Nagyjából egyszerre kezdtünk a magyar tőkepiacon. Bár sosem ugyanazt csináltuk, az alapvető értékekben mindig egyetértettünk, mint a munka- és ügyfélközpontúság, a transzparencia, az ügyfélhozamok, a szakmaiság. Ezek összekötnek minket. Szerintem a kollégák kiválasztásánál, az interakciókban látszik, hogy hasonlóan gondolkodunk az életről.
Mire a legbüszkébb a Gránitnál?
A már említett csapatra. Nekem van egy 30 éves múltam a szakmában, dolgoztam kicsi és nagy szervezetnél, de még egyetlen egynél sem, ahol ennyire tiszta szervezeti kultúra jött volna létre. A taktikázás, a fúrások egyáltalán nem részei az életünknek. Egy tiszta, szakmai vitákkal tűzdelt napi üzletmenetünk és életünk van, amit őszintén unikálisnak tartok, és mindig elmondom Mártonnak és Álmosnak is, hogy ez hatalmas érték. Mondhatjuk azt, hogy ez egy arany időszak most a cégnél.
Az interjú eredetileg a 2024 novemberi 15 éves jubileumi kiadványunkban került publikálásra.
