Évgyűrűk, Diófa, vagy Gránit? Melyik elnevezést kedvelte a leginkább, melyik állt önhöz a legközelebb?
A cég a kezdetekkor még valóban az Évgyűrűk relatíve rövid életű alapkezelője volt, ők kerestek a vállalathoz befektetőket, így került a képbe Lantos Csaba, jelenlegi energiaügyi miniszter. Csabával közösen hajtottuk végre ezt a tranzakciót, majd jött a névváltás is, a Diófa Alapkezelő születése hozzá fűződik. Minden tiszteletem az övé és egy tulajdonos tényleg úgy nevezi el a cégét, ahogy akarja, de azóta is mondogatom neki, hogy a Diófa egy borzasztóan rossz név volt (nevet). Ennek egyszerű oka van, nagyon nehéz külföldre kimenni a Diófával, mert mindenki elkezdi lefordítgatni. Itthon persze könnyen megjegyezhető volt, és össze is nőtt a név a vagyonkezeléssel, szóval innen nézve sikeres választás volt. Akkoriban egyébként mindössze, ha egy tucatnyian dolgozhattunk a vállalatnál.
Immár viszont Gránit Alapkezelő, sokkal nagyobb létszámmal.
Így van. Mindig úgy tartottam, hogy 150 főig illik ismerni a kollégákat, akikkel együtt dolgozunk, legalább arcról, vagy névről, még ha nem is tudjuk megmondani, pontosan mivel is foglalkoznak. Na most már ennek a határán vagyunk, nagyjából 140-en dolgozunk az Alapkezelőnél. Ha pedig már nevek: a Gránit márkával azért jóval egyszerűbb külföldre menni tárgyalni.
Az elmúlt 15 évben aktív szereplője volt a vállalat építésének, hogyan élte meg ezt belülről?
Ezt a 15 évet mindenképpen két részre kell osztani, személy szerint mindkettőre büszke vagyok. Az első az évgyűrűs, illetve diófás időszak, Lantos úrral, amely tartott nagyjából 2010-től 2020-ig, a Covid-időszakig. A második élete pedig a vállalatnak az Indotek megjelenésével kezdődött, most pedig a Gránit Bank felügyelete alatti bontakozik ki, fejlődik. Az Alapkezelő azért volt mindig vonzó a dolgozóknak is, mert ez nem egy nagy bank kényszergyereke volt, hanem egy belülről, organikusan növekedő szervezet. Éppen ezért bárki is volt a tulajdonos, mindig meghagyta a vállalat függetlenségét. Ez most is így van.
Visszatérve kicsit a kezdetekre, hogyan indult az Alapkezelő?
Bevallom, nekem a nagybanki, retail alapkezelés, ahol egy kaptafára készült termékekkel dolgoznak, sohasem volt vonzó. Amikor elkezdtük a munkát az Alapkezelőnél, az első ötletünk az volt, hogy egy „boutique alapkezelőt” hozzunk létre, amely kicsit a privát banki szolgáltatás felé nyúlik. Ezt végül nem sikerült megugranunk, több okból sem. Ekkor jött egy váltás, és itt mindenképp meg kell említenem Bíró Gergely nevét, aki az akkori vezérigazgató volt. Az ő nevéhez fűződik az irányváltás: együtt ballagtunk be a Magyar Postához és ajánlottuk fel, hogy ott csinálunk egy ingatlanalapot. Az egész innen indult, mert az ottani értékesítés volt az első óriási ugrás az Alapkezelő életében. Innen datálódik, hogy a korábbi értékpapíros gondolkodás mellé egy új, ingatlanos tudást és tapasztalatot kezdtünk behozni.
Miben egyedi a Gránit Alapkezelő a hazai befektetési és pénzügyi piacon?
A Gránit egy speciális alapkezelő, abban különbözik a többitől, hogy három lábon áll. Értékpapírok, kockázati tőke, illetve ingatlan. Ez utóbbi kifejezetten egyedivé teszi a piacon, de persze plusz feladattal is jár. Azt szoktam mondani, hogy az egyszerű ISIN-kóddal rendelkező termékek, mint az állampapírok, részvények, enni nem kérnek, foglalkozni nem kell velük. Ellenben az ingatlan olyan, mint egy kisállat: ha nem törődünk vele, „elpusztul”. Értem ezt úgy, hogy leromlik az állaga, az értéke, emiatt elmennek a bérlők és hasonlók.
Önhöz melyik láb áll a legközelebb?
Bár nagyon sokáig foglalkoztam ingatlanokkal, ingatlanosnak mégsem mondanám magam. A kockázati tőke áll a legközelebb a szívemhez, amikor cégekkel, menedzsmenttel, emberekkel kell dolgozni, kint a terepen. De az ingatlanok azért ott vannak a második helyen. Legmesszebb tehát már az eredeti szakmám fókusztermékei, az értékpapírok kerültek.
2003-ban a Magyar Hírlap az ország legsikeresebb 50 fiatalja közé választotta. Erre a legbüszkébb a kezdetekből?
Ez is hízelgő volt, de inkább arra, hogy kétszer voltam a Budapesti Értéktőzsdén az év értékesítője. Azt nagyon szerettem volna elhozni akkor, és büszke vagyok rá, hogy sikerült is.
Eredetileg programozó végzettsége van, a „Gránit Róbertbe” esetleg írt kódot?
Nem, az érettségi óta egyetlen sort sem programoztam, Robi is megmenekült tőlem (nevet). De természetesem a gondolkodásmódomban egészen biztosan segített a programozói szemlélet.
Főleg most, ebben a felgyorsult, digitális világban. A mesterséges intelligencia korszakában hogyan tud versenyképes maradni a Gránit Alapkezelő? Egyáltalán lesz még szükség hús-vér bankárokra, portfóliókezelőkre 15 év múlva?
Minden korszaknak megvan a félelme, hogy a digitalizáció elveszi a kereskedők, tanácsadók, bankárok munkáját. Ez viszont eddig sohasem igazolódott be. Természetesen vannak olyan területek, ahol már robotok vannak, de mindegyik mögött ott van a humánum. Ma pedig még inkább érzem, hogy igenis szükség van az emberi hangra.
Az első 15 éven túl vagyunk az Alapkezelő életében, mit jósol a következő 15-re?
Szerintem megtartja az Alapkezelő a több lábon állást, és bízom benne, hogy 15 év múlva komoly nemzetközi, de legalábbis régiós szereplővé fejlődik a vállalat. Nagy terveink vannak, mind a hazai piacon, mind pedig külföldön. Ebben egyébként a jelenlegi tulajdonos, a Gránit Bank és a fölötte lévő BDPST Group maximálisan támogat minket. Keressük az egzotikus befektetéseket, de ingatlanok területén Közép- és Kelet-Európa a fókusz. Kacsingatunk azért Közép-Ázsia felé, nemrég pedig Argentínában tárgyaltunk.
Barlai Róberttel az irodájukat és a feladatokat is megosztják. Hogyan működik ez a tandem a gyakorlatban?
Remekül. Ő elsősorban az értékpapírokkal, tőkepiacokkal foglalkozik, rám pedig több hárul az ingatlanokkal és a kockázati tőkével kapcsolatos munkákból. Harmonikus kapcsolatunk van, de ide venném még Mikesy Álmost is, akivel napi szinten dolgozunk. Stabil csapat ez a hármas.
Mire a legbüszkébb az Alapkezelőnél töltött idejéből, vagy mire emlékszik vissza legszívesebben?
Arra, hogy ez a stabilitás nemcsak a mi hármasunkra igaz, hanem az Alapkezelő egészére. Hosszú évekbe telt, mire megtaláltuk a legmegfelelőbb embereket és kialakítottuk a mostani felállást, de úgy érzem, megérte a belefektetett munka. Egyszer már sikerült, még 2015-16-ban, de most, 8-9 évvel később is össze tudtunk rakni egy rendkívül ütőképes csapatot. Fiatalok is jöttek a vállalathoz, és egy olyan szakmai műhely jött létre, ahol nyoma sincs a féltékenykedésnek. Erre rendkívül büszke vagyok.
Az interjú eredetileg a 2024 novemberi 15 éves jubileumi kiadványunkban került publikálásra.
