Interjú Braun Mártonnal, a Gránit Alapkezelő prémium vagyonkezelési üzletágának vezetőjével és Rigó Gáborral, a Gránit Alapkezelő portfóliómenedzserével
A 2022 óta egymást követő inflációs sokkok, geopolitikai konfliktusok és piaci bizonytalanságok alapjaiban változtatták meg a befektetési környezetet. Elmúlt az az időszak, amikor szinte bármelyik eszközosztállyal viszonylag könnyen lehetett kedvező hozamot elérni, ezért egyre inkább felértékelődik a megfelelő eszközallokáció és a szakmai döntéshozatal.
A Klasszis Média Braun Mártonnal, a Gránit Alapkezelő prémium vagyonkezelési üzletágának vezetőjével, valamint Rigó Gáborral, a Gránit Alapkezelő portfóliómenedzserével beszélgetett a közelmúlt piaci eseményeiről, a vagyonkezelési portfóliók felépítéséről, a magyar eszközök kilátásairól, valamint arról, hogy az euró esetleges bevezetése hogyan változtathatná meg a hazai befektetési szemléletet. Az interjút Imre Lőrinc készítette.
A piacok már korábban elkezdték árazni a pozitív fordulatot
Az amerikai–iráni békemegállapodás hírére az olajárak jelentősen csökkentek, a részvénypiacok azonban csak visszafogottan reagáltak a közel-keleti helyzet enyhülésére. Ez minek tudható be?
Rigó Gábor: Összességében az amerikai piac már a békemegállapodás aláírása előtt is jelentősen emelkedett a március végi mélypontokhoz képest, vagyis a pozitív fordulat már korábban elindult. Hasonló folyamatot lehetett látni, mint a 2022-ben kitört orosz–ukrán konfliktus esetében: egy idő után a piac már kevésbé reagált a háborús hírekre.
Az európai részvénypiacok inkább lemaradóban vannak tengerentúli társaikhoz képest. Az Egyesült Államokban továbbra is elsősorban a technológiai vállalatok papírjai hajtják a kereskedést.
Azt is hozzá kell tenni, hogy az amerikai–iráni megállapodás ellenére még kérdéses, milyen gyorsan lehet teljes egészében helyreállítani az ellátási láncokban a háború miatt keletkezett károkat. A befektetők óvatossága részben ezzel magyarázható.
Akkor inkább az volt meglepő, hogy az iráni válság ellenére nem történt még nagyobb tőzsdei zuhanás?
Rigó Gábor: Igen. Bár a háború kezdetén jelentős mínuszokat láthattunk, főleg márciusban, április végétől már bekövetkezett a fordulat. Egy kisebb oldalazás után májusban ismét emelkedés indult a részvénypiacokon.
A hosszú távú hatásokat azonban még nem lehet pontosan látni. Kérdés, hogy a Hormuzi-szoros forgalma milyen gyorsan állhat helyre, illetve mikor tér vissza az olajkitermelés a háború előtti szintre. Mindez továbbra is bizonytalanságot jelent.
A kivárás sokszor eredményesebbnek bizonyult a kapkodásnál
Hogyan alakították a Gránit Alapkezelő vagyonkezelési stratégiáját az elmúlt hónapok eseményei?
Rigó Gábor: A vagyonkezelésben részt vevő ügyfeleinknek különböző kockázati szintek mentén alakítjuk ki a portfólióikat. A mi modellünk eltér a klasszikus privátbanki működéstől: az ügyfél nem egyes termékeket választ ki, hanem meghatározza a számára megfelelő kockázati szintet, a befektetési döntéseket pedig a portfóliómenedzserek hozzák meg.
Az elmúlt időszakban kétféle befektetői stratégia volt jellemző. Voltak, akik a bizonytalanság miatt megtartották korábbi pozícióikat és kivártak. Mások aktívan próbáltak reagálni a piaci mozgásokra. A Gránit WM abszolút hozamú alapjai a kettő között helyezkedtek el, és igyekeztek tompítani a nagyobb piaci kilengéseket.
Általánosságban elmondható, hogy az alacsonyabb kockázatú alapok inkább pénzpiaci eszközök és kötvények felé súlyoznak, míg a magasabb kockázatú alapokra nagyobb részvénypiaci kitettség jellemző.
Összességében az elmúlt hónapok nehezen kereskedhető időszakában azok a befektetők jártak jobban, akik nem próbálták rövid távon eltalálni a piac minden mozgását, hanem inkább kivártak.
A nagy volatilitásban az ingatlanalapok fontos stabilizáló szerepet töltöttek be. Ezek az alapok nem feltétlenül olyan magas hozamot céloznak, mint egy kockázatosabb részvénybefektetés, cserébe azonban kiegyensúlyozottabbá tehetik a portfóliót.
A kockázati szint és a likviditási igény határozza meg a portfóliót
A Gránit Alapkezelő WM abszolút hozamú alapjai hol helyezkednek el a vagyonkezelési portfólión belül, és milyen eszközökből épülnek fel?
Braun Márton: A Gránit Alapkezelőnél a portfóliókat alapvetően két szempont, az ügyfél kockázatvállalási hajlandósága és likviditási igénye alapján alakítjuk ki. Négy kockázati kategóriát és négy likviditási szintet különböztetünk meg, így jön létre egy 4×4-es mátrix.
A WM 1-es alapok a legalacsonyabb kockázatú kategóriába tartoznak, ezek inkább kötvény- és pénzpiaci eszközökre épülnek. A WM 2-es alapok már a kötvények felé tolódnak el. A WM 3-as alapokban nagyobb szerepet kapnak a részvények, míg a WM 4-es alapok magasabb kockázatvállalás és még jelentősebb részvénykitettség mellett működnek.
Az abszolút hozamú alapokon belül részvények, kötvények, derivatív ügyletek, betétek és pénzpiaci eszközök is megjelenhetnek. Itt nem az történik, hogy egy bankár különböző termékeket vásárol össze az ügyfél számára, hanem egyetlen struktúrán belül kezeljük a portfóliót.
Egyik fontos értékajánlatunk, hogy a vagyonkezelt ügyfelek esetében az ingatlanalapok és az abszolút hozamú alapok kombinációjából épül fel a struktúra. A befektetési bizottság időről időre felülvizsgálja a 16 különböző portfólióstruktúrát, meghatározva például az ingatlanalapok és az abszolút hozamú alapok megfelelő arányát.
A gyakorlatban hogyan működik egy alap stratégiájának kialakítása?
Braun Márton: Először is fontos különválasztanunk a szerepeket. Az egyes alapok napi befektetési döntéseit és stratégiáját nem a befektetési bizottság, hanem a portfóliómenedzserek alakítják ki. Ők határoznak arról, hogy milyen konkrét eszközöket tartanak az alapban.
A befektetési bizottság inkább a hosszú távú makrogazdasági folyamatokat és piaci trendeket figyeli és elemzi. A bizottság határozza meg például, hogy az adott időszakban mekkora ingatlanarány indokolt az abszolút hozamú eszközökhöz képest.
Sok alapkezelőnél vannak tematikus, például technológiai vagy közép- és kelet-európai régiós alapok. Ez a Gránit Alapkezelőnél hogyan néz ki?
Braun Márton: Természetesen nálunk is vannak különböző alapok, de a vagyonkezelési szolgáltatásnál más megközelítést alkalmazunk.
A befektetési döntéseket a portfóliómenedzserekre bízzuk, akik – ha úgy látják indokoltnak – nagyobb súlyt adhatnak például a technológiai szektornak, a közép- és kelet-európai piacoknak, az aranynak vagy az olajnak.
Az ügyfélnek alapvetően azt kell eldöntenie, hogy mekkora kockázatot vállal, és milyen időtávon gondolkodik. Vagyis nem neki, hanem a portfóliómenedzsernek kell folyamatosan meghatároznia, hogy mikor érdemes belépni egy-egy piacra vagy kilépni onnan.
Van, aki évente, más havonta szeretne tájékoztatást
A tapasztalataik szerint mennyire szeretnek az ügyfelek folyamatos kapcsolatot tartani az alapkezelővel?
Braun Márton: Ez nagyon változó. Van, aki kifejezetten azt kéri, hogy ne keressük, csak évente egyszer üljünk le átbeszélni a portfólió teljesítményét. Mások havonta szeretnének rövid tájékoztatást kapni.
Ettől függetlenül minden hónapban részletes kimutatást küldünk az ügyfeleknek arról, hogy pontosan milyen eszközökből áll a portfóliójuk. Emellett a Grandio alkalmazásban naprakészen követhető a befektetésük alakulása.
Mennyi ideig érdemes a vagyonkezelési portfólióban tartaniuk a pénzüket az ügyfeleknek?
Braun Márton: Általánosságban legalább 2–3 éves időtávot javaslunk. Ha valaki például tartós befektetési számlán keresztül fektet be, akkor hosszabb távon jelentős adóelőnyt érhet el.
Összességében a 3–5 éves időtáv már megfelelő lehet ahhoz, hogy egy befektetési stratégia valódi értéket tudjon teremteni. Nem érdemes rövid távú piaci mozgások alapján kapkodva dönteni, vagy egy eséstől megijedve azonnal kimenekíteni a pénzt.
Mekkora összeggel lehet belépni a vagyonkezelési szegmensbe?
Braun Márton: A Gránit Alapkezelőnél a vagyonkezelési szolgáltatás belépési küszöbe 30 millió forint. Tízmillió forinttól már lehet számlát nyitni, 30 millió forint felett pedig dedikált vagyonkezelési szolgáltatást biztosítunk.
Mely alapok nyújtottak historikusan kiemelkedő teljesítményt?
Braun Márton: A WM abszolút hozamú alapokat több kategóriában is rendszeresen elismerik. A WM 1-es alap többször nyert díjat a legalacsonyabb kockázatú abszolút hozamú kategóriában, de a WM 2-es és a WM 3-as alapok is több szakmai elismerésben részesültek, például a Privátbankár.hu – Alapkezelő Klasszis 2026 díjátadón.
Természetesen egy erősen tematikus alap, amely például egy jól teljesítő régióra vagy technológiai szektorra koncentrál, bizonyos időszakokban magasabb hozamot érhet el. A mi célunk azonban nem az, hogy egyetlen trendet találjunk el, hanem az, hogy stabil, kiegyensúlyozott teljesítményt biztosítsunk az adott kockázati szinten.
Hosszabb távon a magyar kötvények az egyik legérdekesebb eszközkategóriává válhatnak
Milyen szerepet töltenek be a magyar eszközök a Gránit Alapkezelő portfólióiban? Az április 12-i országgyűlési választások óta a magyar eszközök különösen felértékelődtek. Önöknél is történt átsúlyozás?
Rigó Gábor: Természetesen a magyar részvénypiac, vagyis a BUX, valamint a magyar rövid és hosszú lejáratú kötvények is részei a portfólióknak.
A magyar államkötvények esetében már az elmúlt időszak piaci mozgásait megelőzően is stabil kitettséget tartottunk fenn. Pozícióinkat ugyanis nem egyedi eseményekre, hanem szigorúan a hosszú távú értékeltségekre alapoztuk: a számok alapján úgy láttuk, hogy a magyar kötvények vonzóbbak lehetnek a régiós vagy a fejlett piaci papírokhoz képest.
A devizakitettséget, így az euró–forint árfolyamot is egyedileg kezeljük. A részvénypiacokon jellemzően fedezetlen devizakitettséggel dolgozunk, de bizonyos alapoknál – például a magasabb kockázatú kategóriákban – a portfóliómenedzseri döntés alapján devizafedezés is alkalmazható.
Az elmúlt időszakban a forint erősödése jelentősen befolyásolta a forintban számított befektetői hozamokat. Vagyis hiába teljesítettek jól a nemzetközi részvénypiacok, a nagyon erős forint csökkentette a befektetők tényleges eredményét.
Ha Magyarország valóban az euró bevezetése felé indul, az hogyan változtatná meg a befektetési döntésekről való gondolkodást?
Rigó Gábor: Ez a helyzet teljesen új befektetési szemléletet igényelne, amelyre a portfóliómenedzsereknek is készülniük kell.
Ennek a folyamatnak a kiindulópontja és legfontosabb mérföldköve az lenne, ha Magyarország hivatalosan belépne az ERM II árfolyam-mechanizmusba. A tapasztalatok szerint azok az országok, amelyek beléptek ebbe a rendszerbe, később valóban eljutottak az euró bevezetéséig.
Jól látszik ugyanakkor, hogy már önmagában az euró bevezetésével kapcsolatos várakozások is pozitívan hatottak a magyar eszközökre, különösen a kötvényhozamokra.
Hosszabb távon a magyar kötvények az egyik legérdekesebb eszközkategóriává válhatnak, mert a korábbi évekhez képest jelentős trendforduló látható ezen a piacon.
Eltérő kamatpályák Európában és Magyarországon
Miközben több országban erősödnek a kamatemelési várakozások, illetve az Európai Központi Bank szigorította is a monetáris politikáját, Magyarországon a júniusi kamatcsökkentést az év második felében újabb hasonló lépések követhetik. Mennyire meglepő ez az eltérő kamatpálya?
Rigó Gábor: Nem feltétlenül meglepő, mert minden gazdaságot egyedileg kell vizsgálni.
Az európai gazdaság jelenleg nehéz helyzetben van: magasabb infláció mellett alacsony növekedési pályán mozog. Magyarországon viszont a GDP-növekedési és inflációs folyamatok, valamint a kilátások sokkal inkább lehetővé teszik a kamatcsökkentést.
Ha az amerikai–iráni konfliktus rendeződik, és az olajár tartósan hordónként 70 dollár körüli vagy annál alacsonyabb szinten marad, az tovább csökkentheti az inflációs nyomást, támogatva ezzel a további kamatvágásokat.
A Magyar Nemzeti Bank kommunikációja is ebbe az irányba mutat. A kérdés inkább az, hogy milyen ütemben történnek majd ezek a kamatcsökkentések az év második felében.
A befektetők számára az euró bevezetésének lehetősége most erősebb narratíva, mint egy esetleges kamatcsökkentési ciklus?
Rigó Gábor: Igen, jelenleg ez látszik a piacon. Az euró–forint árfolyam nagyon erős, ami már sok exportra termelő cégnek jelent problémát.
Ha az elmúlt másfél-két évet nézzük, a magyar fizetőeszköz az egyik legerősebb teljesítményt nyújtotta a nemzetközi devizák között. Ebből következően semmi sem feltétlenül indokolja, hogy a Magyar Nemzeti Bank hosszú ideig magas kamatszintet tartson fenn.
Ha a geopolitikai kockázatok tartósan enyhülnek, akkor globálisan is visszatérhetünk a kamatvágásokhoz, amelyek az iráni–amerikai háború kirobbanása előtt már elindultak.
A szakmai döntéshozatal egyre fontosabbá válik
Terveznek-e további változtatásokat a vagyonkezelési struktúrában?
Braun Márton: A Gránit Alapkezelő a közelmúltban teljesen átalakította vagyonkezelési modelljét.
Korábban inkább klasszikus privátbanki struktúrában működtünk, amelyben a bankár különböző befektetési alapokat választott ki az ügyfél számára, aki meghozta a végső befektetési döntést.
Most viszont a teljes döntési felelősség a szakemberekhez került. Ennek egyik legnagyobb előnye, hogy a piaci változásokra sokkal gyorsabban lehet reagálni, hiszen a portfóliómenedzser közvetlenül tudja módosítani az alapok összetételét.
Emellett a költségek is kedvezőbbek lehetnek, hiszen a portfólió átalakítása nem jelent külön költséget az ügyfélnek, hanem a teljes vagyonkezelés fix díjas struktúrában történik.
Hol tart jelenleg a magyar vagyonkezelési piac európai összehasonlításban?
Rigó Gábor: Még jelentősen le vagyunk maradva a nyugat-európai országoktól. Nyugaton a vagyonkezelésnek sokkal nagyobb a hagyománya, ennek megfelelően jóval elterjedtebb a társadalmon belül.
Magyarországon csak az elmúlt 10–15 évben jelentek meg az igazán professzionális szolgáltatások, ezért még jelentős növekedési lehetőség van a piacon.
Braun Márton: Különösen a 30 millió forint feletti megtakarítással rendelkező ügyfélkör érdekes, mert sokan közülük még nem számítanak kiemelt privátbanki ügyfélnek, ugyanakkor igényelnék a professzionális vagyonkezelést.
Már csak azért is, mert az elmúlt években sokkal nehezebbé vált a befektetési környezet. Korábban volt egy hosszabb globális növekedési időszak, amikor szinte bármelyik eszközosztály jó teljesítményt nyújtott. 2022 óta azonban minden évben új kihívások jelentek meg: inflációs sokkok, geopolitikai konfliktusok és piaci bizonytalanságok.
Valószínűleg a következő években sem folyamatosan emelkedő piaci környezetre számíthatunk. Ezért még fontosabbá válik a megfelelő eszközallokáció és a szakmai döntéshozatal.
Egy jó portfóliómenedzsernek nem az a feladata, hogy minden nap pontosan megjósolja a piac mozgását, hanem az, hogy hosszabb távon megfelelő döntéseket hozzon.
Szerkesztői megjegyzés: Az interjút Imre Lőrinc készítette a Klasszis Média számára. Az eredeti anyag az Mfor és a Piac & Profit oldalán jelent meg. A fenti szöveg az interjú Grandio Blogra szerkesztett változata.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
