A Bizottság 2026. június 3-án tette le az asztalra a European Chips Act 2.0 javaslatát, alig egy évvel azután, hogy az Európai Számvevőszék kimondta: az első törvény 20 százalékos gyártási célja elérhetetlen. A csavar az, hogy Európa közben mégis megkerülhetetlen a chipiparban, csak nem ott, ahol maga tűzte ki a célt. A világ legfejlettebb chipjeit kizárólag holland gépekkel lehet gyártani, ám ezek a gépek Tajvanon és Arizonában állnak. Miközben az Intel törölte a magdeburgi óriásgyárat, Drezdában megnyílt az Infineon új üzeme. Mire elég az új javaslat, és mely európai chiprészvényeket érintheti mindez?
A címben feltett két kérdésre nem ugyanakkor kapunk választ: arra, hogy hol tart Európa, a piac már régen megadta a választ, arra viszont, hogy mire elég az új javaslat, jó eséllyel csak 2028 körül derül fény.
A húsz százalék, amiről kiderült, hogy sosem volt terv
Az Európai Számvevőszék 2025 áprilisában közzétett különjelentése nem finomkodott: a 2030-ra kitűzött 20 százalékos globális részesedést elérhetetlennek minősítette, Annemie Turtelboom pedig, aki a vizsgálatért felelt, lényegében aspirációsnak nevezte a célt. Az indoklás egyszerű: a 20 százalékhoz nagyjából négyszerezni kellene az európai gyártókapacitást 2030-ig.
A számok mögött szerkezeti probléma áll, hiszen a Chips Acthez 2030-ig becsült 86 milliárd eurós finanszírozásból mindössze 4,5 milliárdot kezel maga a Bizottság, a többi tagállami és iparági pénz. Összehasonlításul: a globális élmezőny gyártói mindössze három év alatt, 2020 és 2023 között 405 milliárd eurót terveztek beruházásra. A Bizottság saját, 2024 júliusi előrejelzése szerint az EU részesedése a globális értékláncban a 2022-es 9,8 százalékról 2030-ra 11,7 százalékra emelkedik.
Nem véletlen, hogy 2025 májusában tíz tagállam – köztük Németország és Franciaország – kérte a cél felülvizsgálatát. A Bizottság szerint a 20 százalék nagy összegek mozgósítására szolgált, ami őszinte válasz, ugyanakkor pontosan azt ismeri el, hogy a szám kommunikációs eszköz volt, nem üzleti terv.
Az adu, amit senki nem tud pótolni
Miközben a gyártási cél egyre távolabb került, egyetlen európai vállalat helyzete évről évre erősödött. Az ASML az egyetlen vállalat a világon, amely EUV-litográfiai berendezéseket gyárt, vagyis azokat a gépeket, amelyek a legfinomabb áramköri mintázatokat rajzolják, és amelyek nélkül a legfejlettebb chipek nem készíthetők el. Ez már nem egyszerű piaci fölény, hanem monopólium.
A hatás a számokban is megmutatkozik: a veldhoveni cég árbevétele 2023-ban 27,6 milliárd euró volt, 2025-ben már 32,7 milliárd euró, a július 15-én közzétett gyorsjelentésében pedig 43 és 45 milliárd euró közé emelte a 2026-os várakozását. Ez egy éven belül a második előrejelzés-emelés, hiszen januárban még 34 és 39 milliárd euró közötti sávot adott meg. A hajtóerő az MI-hez kötődő beruházási hullám, és az élvonalbeli gyártókapacitás minden bővítése Veldhovenen keresztül vezet.
Itt jön a paradoxon, amelyet Európa nehezen dolgoz fel: az amerikai, tajvani és koreai gyárépítések is megjelennek az ASML rendeléskönyvében, a gépeket viszont máshol telepítik. A kontinensen ma az Intel írországi telephelyén futó Intel 3 eljárás a legfejlettebb működő gyártástechnológia, amely egy generációval elmarad a tajvani csúcstól. A SIA és a BCG elemzése szerint Európa részesedése a globális gyártókapacitásból 2022 és 2032 között 8 százalékról 9 százalékra emelkedik. A függőség tehát kétirányú, és ennek befektetői ára is van; erről korábbi cikkemben részletesen írtam.
Magdeburg, ahol a pénz megvolt, a kereslet nem
Az európai chippolitika legdrágább tanulsága Magdeburgban született, ahol az Intel 2022 márciusában 17 milliárd eurós beruházásként jelentette be a gyárat, majd 2023 nyarán 30 milliárd euró fölé emelte az összeget, amihez a német kormány nagyjából 9,9 milliárd eurós támogatást ígért. A Wrocław mellé tervezett tokozó- és tesztelőüzem ehhez képest szerényebb, 4,6 milliárd dolláros tétel volt.
A halasztást 2024 szeptemberében jelentették be, a végleges törlés pedig 2025. július 24-én, a második negyedéves gyorsjelentéssel együtt következett. Lip-Bu Tan indoklása az egyenessége miatt lett emlékezetes: azt írta, hogy a vállalat túl sokat és túl korán fektetett be, valós kereslet nélkül. Ez a mondat nem Európáról szólt, a következménye viszont Európát érte.
A történet 2026 nyarán kapott csavart, amikor az Intel július közepén 5 milliárd eurós bővítést jelentett be írországi telephelyén, saját forrásból, bejelentett állami támogatás nélkül, meglévő tisztaterekben, olyan termékre, amelyből nagyobb a kereslet, mint amennyit a vállalat szállítani tud. Az Intel tehát nem hagyta el Európát, csak azt a helyszínt választotta, ahol a gyár, a mérnökök és a vevők már rendelkezésre álltak.
Drezda, ahol a gyár nem a semmire épül
Sokkal kevesebb figyelmet kapott, hogy alig kétszáz kilométerre Magdeburgtól közben két gyár is elkészült vagy épül. Az ESMC, amelyben a TSMC 70 százalékos részesedéssel rendelkezik, a Bosch, az Infineon és az NXP pedig egyaránt 10 százalékot birtokol, több mint 10 milliárd euróból épül Drezdában, 5 milliárd eurós német támogatással. Az üzem havi 40 ezer szilíciumszelet gyártására készül, 28 és 12 nanométer közötti eljárásokkal, vagyis autóipari és ipari felhasználásra, nem pedig élvonalbeli gyártásra.
Fontos pontosítani, hogy ez a gyár még nem termel: az ESMC saját közlése szerint a gépek telepítése 2027-ben esedékes, a felfutás ütemét pedig a vevői igényekhez igazítják. Ez a megfogalmazás önmagában is tanulságos, mivel a vállalat nem ígér termelési dátumot a kereslet ismerete nélkül.
Ami viszont már működik, az az Infineon drezdai üzeme, amely 2026. július 2-án nyílt meg, a tervezettnél több hónappal korábban. Az 5 milliárd eurós beruházás a cég történetének legnagyobbja, és megduplázza a drezdai kapacitását. Az alapkövet 2023 májusában tették le, vagyis a gyár három év alatt épült fel, miközben Magdeburgban ugyanennyi idő alatt egyetlen fal sem készült el.
A különbséget a szász ökoszisztéma jelenti: Drezdában a Bosch és a GlobalFoundries üzemei már korábban is működtek, így a beszállítók és a mérnökök helyben rendelkezésre álltak. A tanulság nem az, hogy a támogatás felesleges, hanem az, hogy önmagában kevés, mivel ökoszisztémát és keresletet nem lehet pénzért megvásárolni.
Mit ígér a 2.0, és mi hiányzik belőle?
A Bizottság 2026. június 3-án mutatta be a Chips Act 2.0 javaslatát az európai technológiai szuverenitási csomag részeként. A szöveg hatályon kívül helyezné a 2023-as rendeletet, vagyis nem a régi szabály foltozásáról van szó, hanem annak lecseréléséről. A legfontosabb újdonság a keresleti oldal megjelenése: a javaslat keresletösztönző eszközökkel kötné össze a felhasználói iparágakat a gyártókkal, és grand challenges néven támogatná az EU számára kulcsfontosságú chipek, például az MI-processzorok fejlesztését.
A többi elem is a korábbi hibákra válaszol: az engedélyezés legfeljebb 12 hónapra rövidülne, a stratégiai projektek uniós forrást és tagállami társfinanszírozást hívhatnának le, azokra a beruházásokra pedig, amelyekre Európában még nem volt példa, a nyersanyagtól a tokozásig lehetne állami támogatást adni.
A Bizottság szerint az első Chips Act több mint 52 milliárd euró köz- és magánberuházást mozgósított, ezt a számot azonban óvatosan érdemes kezelni, hiszen a Számvevőszék ugyanezt az időszakot vizsgálva azt állapította meg, hogy a törvény érdemben nem javítja az EU pozícióját. A két állítás nem zárja ki egymást: a mozgósított beruházási összeg tágabban értelmezhető mutató, a piaci részesedés viszont szigorúbb mérce, és a befektetőnek ez utóbbi számít. Az időzítés is figyelemre méltó, hiszen a Bizottságnak az első törvényről szóló időközi értékelését csak 2026 szeptemberéig kell a Parlament és a Tanács elé terjesztenie, vagyis a jogszabályt felváltani kívánó javaslat azelőtt született meg, hogy a testület elkészítette volna a saját értékelését.
A legnagyobb hiányosság a pénz, hiszen a javaslat egyetlen konkrét összeget sem rendel a célokhoz, miközben a 2028–2034 közötti uniós költségvetésről szóló vita még zajlik. A Science Business júniusi beszámolója szerint Pierre Chastanet, a Bizottság mikroelektronikai és fotonikai egységének vezetője maga fogalmazott úgy, hogy a 2.0-ban szűkösebb lesz a pénz. A menetrend sem kedvezőbb, hiszen az első Chips Actet 2022 februárjában javasolták, és csak 2023 szeptemberében lépett hatályba, vagyis ha a 2.0 hasonló pályát fut be, az első érdemi hatások 2028 előtt aligha jelentkeznek.
Nem a részesedés, hanem a nélkülözhetetlenség
Érdemes felfigyelni arra, hogy a Bizottság szóhasználata is megváltozott: az új javaslat már nem ismétli meg a 20 százalékos célt, hanem arról beszél, hogy az EU nélkülözhetetlen szereplő maradjon az értékláncban. A különbség az, hogy a részesedés mennyiséget mér, a nélkülözhetetlenség viszont azt, mi történik, ha egy szereplő kiesik. Ha az ASML leáll, a világon nem épül több csúcskapacitás; ha viszont Európa részesedése 9 helyett 11 százalék, azt a piac észre sem veszi.
Két forgatókönyv áll szemben egymással. Az elsőben a Parlament és a Tanács gyorsan elfogadja a javaslatot, a keresletoldali eszközök mögé a következő költségvetésben pénz is kerül, és az európai chipipar a saját erősségeire épít. A másodikban a jogalkotás elhúzódik, a költségvetési vita felőrli a forrásokat, és lesz keret, de nem lesz kapacitás. A mostani állás szerint a második forgatókönyv legalább annyira valószínű, mint az első.
Befektetői szempontból ebből az következik, hogy az európai chipkitettséget nem a törvényre, hanem a szűk keresztmetszetekre érdemes építeni. Az ASML esetében a monopólium és a rendeléskönyv számít, nem a brüsszeli menetrend, az Infineon és az STMicroelectronics pedig az autóipari és ipari chipek keresletén keresztül árazódik, ami ciklikus, viszont valós. A holland Besi és ASM International a tokozás, illetve a rétegleválasztás oldaláról kapcsolódik ugyanehhez a hullámhoz. A magyar befektetőt kétszeresen érinti mindez, egyrészt a portfólióján keresztül, ha ezekből a papírokból tart, másrészt a reálgazdaság oldaláról, hiszen a hazai autóipar az európai autóipari chipellátási lánc egyik legnagyobb vevője.
A címben feltett kérdésre tehát az a válasz, hogy a volumengyártásban Európa nem zárkózik fel és a Chips Act 2.0 sem fogja felzárkóztatni, hiszen egy gyár a döntéstől a termelésig három-öt év, vagyis a 2030-as kapacitást már a ma épülő üzemek határozzák meg. A lánc néhány pontján viszont ma is pótolhatatlan, és a következő évek valódi tétje az, hogy ezt megőrzi-e.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
