A HVG Befektetés melléklete két kérdéssel kereste meg a Gránit Alapkezelőt: reális-e, hogy Magyarország 2032-ben már forint helyett euróval fizessen, illetve középtávon mennyire éri meg euróban befektetni? Az alábbiakban Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászának válaszát közöljük szerkesztett formában.
Három dolog kell az euró bevezetéséhez
Az euró bevezetéséhez – némi egyszerűsítéssel – három dologra van szükség.
Az első a politikai akarat. Ez az a tényező, amely az elmúlt években leginkább hiányzott, de a kommunikáció alapján most már megvan. Persze nem szabad elfelejteni: az Európai Unióhoz való csatlakozáskor Magyarország vállalta az euró bevezetését. Ez a vállalás ugyanakkor arról nem szólt, hogy pontosan mikor térünk át a közös fizetőeszközre.
A második a megfelelő gazdaságpolitika. Az euró bevezetésének vannak jól meghatározott és jól ismert feltételei. Ha Magyarország be szeretné vezetni az eurót, ezeket teljesíteni kell. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat nem folytathat akármilyen laza fiskális politikát, és egy kis, nyitott gazdaságban az árfolyam érdemi leértékelése sem tekinthető működőképes útnak.
Ez persze nemcsak a kormányzat számára jelent feladatot. Ha megvan a kormányzati szándék az euró bevezetésére, akkor a jegybank inflációs célját is csökkenteni kell. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni: nem azért van szükség kedvező egyensúlyi mutatókra, mert eurót szeretnénk bevezetni. Ezeknek egyébként is természetesnek kellene lenniük.
A harmadik szükséges tényező a „szerencse”. Szakszerűbben fogalmazva: az, hogy a gazdaságot ne érje olyan váratlan sokkhatás, amely ellen nem lehet érdemben védekezni, és amely meggátolja a feltételek teljesítését.
Mennyire nehéz teljesíteni a feltételeket 2030-ra?
A csatlakozási kritériumok 2030-ra való teljesítése nem egyszerű feladat, de nem is lehetetlen.
Az első nagy kérdés az államháztartás. A 3 százalék alatti deficittől jelenleg messze vagyunk: idén 6–7 százalék lehet a hiány. A mostani hiányt egyértelműen lejjebb kell vinni, ebben nincs és nem is lehet vita. A kérdés inkább az, hogy mikor lehet túl nagy áldozat nélkül elérni a 3 százalékos szintet.
Ha a 3 százalékos hiánycél teljesül, és közben van valamekkora gazdasági növekedés, akkor a GDP-arányos államadósság csökkenő pályára állítása már nem megoldhatatlan feladat.
A második szempont az alacsony infláció. Jelen pillanatban a magyar inflációra bátran mondhatjuk, hogy alacsony: 1,8 százalék, szemben az eurózóna 3,2 százalékával. Ez persze még inkább pillanatkép, mint hosszú idősor, de kezdetnek megteszi. Fontos azonban látni, hogy ebben benne van a jelentős forinterősödés, valamint az árrésstopok és árkorlátozások pénzromlást lassító hatása is.
A hosszú hozamok kérdése nem tűnik megoldhatatlannak, különösen akkor, ha a többi kritérium teljesül. A mostani szint egyébként itt sincs messze a szükségestől. A kérdés az, hogy a választások után bekövetkezett javulás tartós marad-e. Ha tartós marad, és a hiányt sikerül csökkenteni, akkor a kockázati megítélés tovább javulhat, vagyis a hosszú hozamok is tovább mérséklődhetnek.
Euró vagy fiskális mozgástér?
A kritériumok teljesítése tehát nem könnyű, de nem is lehetetlen. Akarat és megfelelő gazdaságpolitika kell hozzá. Hogy ez 2030-ra sikerülhet-e, az majd kiderül.
Politikai szempontból talán úgy lehet lefordítani a kérdést, hogy mi a fontosabb: az euró bevezetése, amelyre a magyar társadalom az elmúlt évek hektikus forintárfolyama után kétségkívül vágyik, vagy a fiskális szigor elkerülése.
Mit jelent mindez a befektetőknek?
Az euróbevezetés folyamata természetesen a befektetésekre is hat. Amint láttuk, ha eurót szeretnénk, akkor a forint trendszerű leértékelése nem működőképes út. Ezzel a jegybank szerencsére egyébként is felhagyott már. Ez azt jelenti, hogy a leértékelésből származó hozam kiesik.
Az euróban való befektetés hozama alapesetben alacsonyabb lehet, mint a forintos eszközöké. A hozamok azonban nem egyenletesen keletkeznek, ezért az euróban való befektetést sem szabad elvetni. Sőt, diverzifikációs célokra továbbra is érdemes használni.
Annak viszont a jelek szerint vége, hogy a leértékelődő forintárfolyam külföldre tereli a magyar háztartások megtakarításait.
A cikk a HVG 2026 26. lapszámában jelent meg először.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
