Euró 2032-ben? Mit jelenthet az euróbevezetés a forintnak és a befektetőknek?

A HVG Befektetés melléklete az euróbevezetés realitásáról és az euróban történő befektetés szerepéről kérdezte Regős Gábort, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászát.

A HVG Befektetés melléklete két kérdéssel kereste meg a Gránit Alapkezelőt: reális-e, hogy Magyarország 2032-ben már forint helyett euróval fizessen, illetve középtávon mennyire éri meg euróban befektetni? Az alábbiakban Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászának válaszát közöljük szerkesztett formában.

 

Három dolog kell az euró bevezetéséhez

Az euró bevezetéséhez – némi egyszerűsítéssel – három dologra van szükség.

Az első a politikai akarat. Ez az a tényező, amely az elmúlt években leginkább hiányzott, de a kommunikáció alapján most már megvan. Persze nem szabad elfelejteni: az Európai Unióhoz való csatlakozáskor Magyarország vállalta az euró bevezetését. Ez a vállalás ugyanakkor arról nem szólt, hogy pontosan mikor térünk át a közös fizetőeszközre.

A második a megfelelő gazdaságpolitika. Az euró bevezetésének vannak jól meghatározott és jól ismert feltételei. Ha Magyarország be szeretné vezetni az eurót, ezeket teljesíteni kell. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat nem folytathat akármilyen laza fiskális politikát, és egy kis, nyitott gazdaságban az árfolyam érdemi leértékelése sem tekinthető működőképes útnak.

Ez persze nemcsak a kormányzat számára jelent feladatot. Ha megvan a kormányzati szándék az euró bevezetésére, akkor a jegybank inflációs célját is csökkenteni kell. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni: nem azért van szükség kedvező egyensúlyi mutatókra, mert eurót szeretnénk bevezetni. Ezeknek egyébként is természetesnek kellene lenniük.

A harmadik szükséges tényező a „szerencse”. Szakszerűbben fogalmazva: az, hogy a gazdaságot ne érje olyan váratlan sokkhatás, amely ellen nem lehet érdemben védekezni, és amely meggátolja a feltételek teljesítését.

 

Mennyire nehéz teljesíteni a feltételeket 2030-ra?

A csatlakozási kritériumok 2030-ra való teljesítése nem egyszerű feladat, de nem is lehetetlen.

Az első nagy kérdés az államháztartás. A 3 százalék alatti deficittől jelenleg messze vagyunk: idén 6–7 százalék lehet a hiány. A mostani hiányt egyértelműen lejjebb kell vinni, ebben nincs és nem is lehet vita. A kérdés inkább az, hogy mikor lehet túl nagy áldozat nélkül elérni a 3 százalékos szintet.

Ha a 3 százalékos hiánycél teljesül, és közben van valamekkora gazdasági növekedés, akkor a GDP-arányos államadósság csökkenő pályára állítása már nem megoldhatatlan feladat.

A második szempont az alacsony infláció. Jelen pillanatban a magyar inflációra bátran mondhatjuk, hogy alacsony: 1,8 százalék, szemben az eurózóna 3,2 százalékával. Ez persze még inkább pillanatkép, mint hosszú idősor, de kezdetnek megteszi. Fontos azonban látni, hogy ebben benne van a jelentős forinterősödés, valamint az árrésstopok és árkorlátozások pénzromlást lassító hatása is.

A hosszú hozamok kérdése nem tűnik megoldhatatlannak, különösen akkor, ha a többi kritérium teljesül. A mostani szint egyébként itt sincs messze a szükségestől. A kérdés az, hogy a választások után bekövetkezett javulás tartós marad-e. Ha tartós marad, és a hiányt sikerül csökkenteni, akkor a kockázati megítélés tovább javulhat, vagyis a hosszú hozamok is tovább mérséklődhetnek.

 

Euró vagy fiskális mozgástér?

A kritériumok teljesítése tehát nem könnyű, de nem is lehetetlen. Akarat és megfelelő gazdaságpolitika kell hozzá. Hogy ez 2030-ra sikerülhet-e, az majd kiderül.

Politikai szempontból talán úgy lehet lefordítani a kérdést, hogy mi a fontosabb: az euró bevezetése, amelyre a magyar társadalom az elmúlt évek hektikus forintárfolyama után kétségkívül vágyik, vagy a fiskális szigor elkerülése.

 

Mit jelent mindez a befektetőknek?

Az euróbevezetés folyamata természetesen a befektetésekre is hat. Amint láttuk, ha eurót szeretnénk, akkor a forint trendszerű leértékelése nem működőképes út. Ezzel a jegybank szerencsére egyébként is felhagyott már. Ez azt jelenti, hogy a leértékelésből származó hozam kiesik.

Az euróban való befektetés hozama alapesetben alacsonyabb lehet, mint a forintos eszközöké. A hozamok azonban nem egyenletesen keletkeznek, ezért az euróban való befektetést sem szabad elvetni. Sőt, diverzifikációs célokra továbbra is érdemes használni.

Annak viszont a jelek szerint vége, hogy a leértékelődő forintárfolyam külföldre tereli a magyar háztartások megtakarításait.

 

A cikk a HVG 2026 26. lapszámában jelent meg először.

 

Jogi nyilatkozat

A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.

Szerző

portfolioblogger

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK

Regős Gábor

A SZERZŐRŐL

Regős Gábor

Regős Gábor a Budapesti Corvinus Egyetem gazdaságmatematikai elemző közgazdász szakának elvégzése után ugyanott közgazdasági doktori fokozatot is szerzett. Pályája során több think tank-nél dolgozott üzletágvezetői pozíciókban, különböző előrejelzési, tanácsadási és előrejelzési feladatokat ellátva és koordinálva. 2024 januárja óta a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, amely feladatkörben különböző makrogazdasági, pénz- és tőkepiaci témákkal foglalkozik. Szeret túrázni, társasjátékozni és kvízekre járni. Sokfajta gazdasági témában olvashatunk tőle, elsősorban makrogazdasági, gazdaságpolitikai kérdésekben – vagy bármi, ami gazdaság és aktualitás.

A SZERZŐRŐL

Regős Gábor

Regős Gábor a Budapesti Corvinus Egyetem gazdaságmatematikai elemző közgazdász szakának elvégzése után ugyanott közgazdasági doktori fokozatot is szerzett. Pályája során több think tank-nél dolgozott üzletágvezetői pozíciókban, különböző előrejelzési, tanácsadási és előrejelzési feladatokat ellátva és koordinálva. 2024 januárja óta a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza, amely feladatkörben különböző makrogazdasági, pénz- és tőkepiaci témákkal foglalkozik. Szeret túrázni, társasjátékozni és kvízekre járni. Sokfajta gazdasági témában olvashatunk tőle, elsősorban makrogazdasági, gazdaságpolitikai kérdésekben – vagy bármi, ami gazdaság és aktualitás.

Kérdése van? Segítünk!

Forduljon hozzánk bizalommal! Iparági kötöttségek nélkül, befektetőink elvárásait és lehetőségeit szem előtt tartva nyújtunk személyre szabott megoldásokat.

TOVÁBBI CIKKEINK

Az amerikai Treasury szeptembertől legalább megduplázza a hosszú lejáratú állampapírok visszavásárlására fordított összeget, miközben a 30 éves hozam közel két...

Az első negyedéves, GDP-arányosan 9 százalékos deficit után a második negyedévben látványosan szigorodott a költségvetési politika. Mire lehet elég a...

Rekordközeli részvénypiacok, közel 10 százalékot emelkedő arany és továbbra is magas kötvényhozamok jellemezték augusztust....

Értesüljön híreinkről elsőként

A Gránit Alapkezelő befektetési és vagyonkezelési szakemberei által írt exkluzív, havi rendszerességű befektetői hírlevél – piacokról, gazdasági trendekről és mindenről, ami egy gránitos szerint izgalmas, fontos.

0%