A sikeres ukrán dróncsapások, az orosz rakéta- és dróntámadások intenzitása, valamint az ukrán drónműveletek katonai és energetikai infrastruktúra elleni sikerei továbbra is fenntartották a nemzetközi figyelmet az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök diplomáciai mozgástere az amerikai támogatás bizonytalanná válása miatt egyre inkább az európai partnerekre, illetve a tágabb értelemben vett „hajlandók koalíciójára” épül. A cél világos: Ukrajna számára minél erősebb katonai, pénzügyi és politikai hátteret biztosítani egy olyan időszakban, amikor a háború katonai és diplomáciai értelemben is elhúzódó szakaszba lépett.
Zelenszkij-levél: diplomáciai gesztus vagy tárgyalási pozícióépítés?
Zelenszkij Vlagyimir Putyin orosz elnöknek címzett levele nem nevezhető ügyetlen diplomáciai húzásnak. A gesztus politikai értelemben arra is alkalmas volt, hogy megmutassa: az ukrán fél kész a tárgyalási keretekről beszélni, miközben Moszkva továbbra is kemény feltételekhez köti az érdemi békefolyamatot. Putyin a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon elutasítóan reagált a kezdeményezésre, és továbbra is átfogó rendezésről, nem pedig átmeneti tűzszünetről beszélt.
A levél nemcsak diplomáciai gesztus volt, hanem információs hadviselési eszköz is. Zelenszkij azt állította, hogy májusban az orosz hadsereg vesztesége meghaladta a 30 ezer halottat és súlyos sebesültet, és hogy az orosz veszteségek 63 százaléka halott, 37 százaléka sebesült. Ezeket az adatokat ukrán állításként kell kezelni, de retorikai szempontból fontosak: Kijev egyszerre üzent Moszkvának, az orosz elitnek és a nyugati partnereknek arról, hogy az idő nem feltétlenül csak Ukrajna ellen dolgozik.
Az elmúlt időszak sikeres ukrán dróntámadásai javították Kijev tárgyalási pozícióját, legalábbis abban az értelemben, hogy Ukrajna képes volt a konfliktust Oroszország hátországára is kiterjeszteni. A keleti front továbbra is inkább állóháborús képet mutat, de az orosz előrenyomulás lelassult, és friss beszámolók szerint Ukrajna 2026-ban több száz négyzetkilométernyi területet foglalt vissza.
A levél Trump elnöknek is szólt: annak az amerikai álláspontnak, amely szerint a feleknek tárgyalás útján kellene lezárniuk a háborút, Ukrajna így diplomáciai választ adott. Mindeközben az amerikai Képviselőház elfogadott egy Ukrajnát segítő törvényjavaslatot is, amely több mint 1 milliárd dollárnyi támogatást és legfeljebb 8 milliárd dollárnyi hitelkeretet tartalmaz, bár a csomag további sorsa a Szenátusban bizonytalan.
Orosz áttörés nincs, Kijevet viszont intenzívebben támadják
A frontvonalon Oroszország egyelőre nem tudott érdemi áttörést elérni, miközben a légitámadások szerepe nőtt. A Reuters értékelése szerint Moszkva egyre inkább a nagyvárosok és kritikus infrastruktúrák elleni légi hadviselésre támaszkodik, miközben a szárazföldi előrenyomulás lendülete megtört.
Az orosz társadalomban eközben a háborús fáradás jelei is láthatók. A Levada felmérése szerint az oroszok többsége a béketárgyalások megkezdését támogatná, miközben Putyin támogatottsága – méréstől függően – továbbra is magas, de a korábbi háborús csúcsokhoz képest csökkenő pályán van.
Az ukrán dróntaktika az ellenállás egyik szimbólumává vált. Katonai értelemben nem klasszikus nagy tűzerejű hadműveletről van szó, hanem olyan aszimmetrikus eszközről, amely a meglepetés erejével és az orosz energetikai, katonai és logisztikai infrastruktúra sérülékenységének kihasználásával növeli Moszkva költségeit. Ez nem feltétlenül hozza közelebb a gyors békét, de megváltoztatja a háború kockázati térképét.
Az alaszkai találkozó után
A tavaly augusztusi alaszkai csúcstalálkozó óta világosabbá vált, hogy az amerikai–orosz egyeztetések nem kizárólag a háború lezárásáról szóltak. A találkozó körüli beszámolókban gazdasági, nyersanyagpiaci és szankciós kérdések is megjelentek, miközben az ukrán és orosz biztonsági garanciák kérdése továbbra is csak részlegesen mozdult előre.
A Trump-adminisztráció Ukrajnához és Európához való viszonya azóta is bizonytalanabbnak tűnik, mint a korábbi amerikai politika. Európa számára a legfontosabb következtetés nem az, hogy az Egyesült Államok teljesen kivonulna a kontinens biztonságából, hanem az, hogy az amerikai garanciák kiszámíthatósága gyengült. Ezt a bizonytalanságot jelzi az is, hogy a 2025-ös amerikai védelmi törvénycsomag külön korlátokat szabott az Európában állomásozó amerikai erők létszámának csökkentésére.
Távolinak tűnik már az Ovális Irodában történt incidens
Trump tavaly februárban az Ovális Irodában számonkérő hangnemben fordult Zelenszkijhez, azt kifogásolva, hogy az ukrán elnök akadályozza a békemegállapodást, miközben kevés ütőkártyával rendelkezik. Azóta azonban Ukrajna több területen is bizonyította, hogy nem csupán védekező szereplő: a dróntámadásokkal képes nyomást gyakorolni Oroszországra, miközben saját technológiai tapasztalatát más régiókban is hasznosítani tudja.
Erre példa, hogy Ukrajna drónszakértőket küldött közel-keleti országokba az iráni drónfenyegetéssel szembeni védekezés támogatására. Ez önmagában nem változtatja meg a háború stratégiai arányait, de jól mutatja, hogy Ukrajna a saját háborús tapasztalatát exportálható biztonságpolitikai tudássá alakította.
A modern háború egyik tanulsága, hogy az elsöprő erő mellett egyre nagyobb szerepet kap a gyors alkalmazkodás, a mobilitás és a meglepetés. Ukrajna és Irán eltérő környezetben, eltérő eszközökkel, de hasonló logikát követ: a hiányzó hagyományos katonai fölényt gyors reagálással, drónokkal, ballisztikus képességekkel és kiszámíthatatlan műveletekkel próbálja ellensúlyozni.
Oroszország: a gyors összeomlás elmaradt, de a költségek nőnek
A háború kezdete óta, a nemzetközi szankciók ellenére, az orosz gazdaság sokáig ellenállóbbnak bizonyult a vártnál. A hadigazdálkodásra való átállás, a védelmi ipari termelés felfuttatása és az állam által gerjesztett katonai kereslet fenntartotta a növekedés látszatát. Ez azonban egyre nagyobb szerkezeti torzulásokkal jár.
A Reuters szerint az orosz gazdaság növekedése 2026-ra érdemben lelassult: a 2024-es 4,9 százalékos bővülés után 2025-ben már körülbelül 1 százalékra mérséklődött, 2026 első negyedévében pedig zsugorodás is látszott. A hivatalos előrejelzés mindössze 0,4 százalékos éves növekedéssel számol.
Az orosz makroadatokat ugyanakkor óvatosan érdemes kezelni. A háborús gazdaságban a hivatalos statisztikák nem feltétlenül mutatják meg teljes mélységében a szankciók, a katonai kiadások és a piaci torzulások hatását. Erre utal az is, hogy az orosz jegybank saját felméréseiben az érzékelt infláció jóval magasabb volt a hivatalos inflációnál.
A költségvetésben a katonai kiadások továbbra is rendkívül nagy súlyt képviselnek, ami rövid távon támaszt ad a termelésnek, hosszabb távon viszont kiszoríthatja a civil beruházásokat és növelheti a gazdaság egyensúlytalanságait. A magas kamatkörnyezet, a szankciók, a rubel mozgása és a beruházások visszaesése együttesen már az orosz üzleti elit egy részében is nyílt aggodalmat váltott ki.
Ugyanakkor ez nem teljesen új jelenség. A vagyonosabb szereplők egy része már a háború első szakaszában külföldi menekülőutakat és biztonságosabb pénzügyi központokat keresett. A mostani helyzet újdonsága inkább az, hogy a rendszerhez kötődő, Oroszországban maradó üzleti vezetők is egyre nyíltabban beszélnek a jelenlegi helyzet veszélyeiről.
Az energiahordozók piacán a nyugati bevételek kiesését Oroszország részben kínai és más ázsiai kapcsolatokkal próbálta ellensúlyozni, de ez nem jelent teljes értékű pótlást. A szankciók és a technológiai transzferek elmaradása hosszabb távon különösen érzékeny, mert az orosz gazdaság egyre inkább olyan partnerekre szorul, amelyek nem feltétlenül érdekeltek a modern technológia teljes körű átadásában.
Az orosz gazdaság közvetlen kihívásai
Az iráni konfliktus miatt megemelkedő olajárak rövid távon kedvezhetnek az orosz költségvetésnek, de ez nem oldja meg a mélyebb problémákat. Az Egyesült Államok átmeneti szankciós mentességeket adott bizonyos tengeri orosz olajszállításokra az energiapiaci feszültségek enyhítése érdekében, de ez nem jelent általános szankciófeloldást.
A kiszámíthatatlan politikai és gazdasági környezet miatt Oroszország továbbra is magas kamatkörnyezetben működik. A Bank of Russia április 24-én 50 bázisponttal, 15 százalékról 14,50 százalékra csökkentette az irányadó rátát, de a monetáris politika továbbra is szigorú, mert az inflációs kockázatok nem tűntek el.
A magas kamat, az adóemelések, az infláció és a szankciók együtt emelik a termelési költségeket és fékezik a beruházásokat. A gazdasági nehézség önmagában ugyanakkor nem garancia arra, hogy a diplomácia kerül előtérbe: a geopolitikai presztízs sokszor erősebb politikai ösztönző, mint a rövid távú gazdasági racionalitás.
Az orosz „Davos”
A Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum – az orosz „Davos” – ma már nem pusztán gazdasági esemény, hanem Moszkva geopolitikai és világgazdasági önképének bemutatótere is. A fórumon egyszerre jelent meg a háború folytatásának logikája, a Nyugattal való hosszú távú szembenállás gondolata és az a felismerés, hogy a békéből Oroszország gazdaságilag sokat nyerhetne.
Az idei fórum az eddig ismert globalizációs folyamatok átalakulását vetítette előre. A kölcsönös függésre épülő globalizáció helyett egyre inkább gazdasági, technológiai és energia-autonómiára törekvő blokkok jelennek meg. Ebben a környezetben a technológiai szuverenitás, az állami beavatkozás és a nemzetbiztonsági szempontok egyre nagyobb szerepet kapnak.
A korábbi, vegytiszta globalizáció valószínűleg nem tér vissza, de a teljes elszigetelődés sem reális. Még a birodalmi célokat dédelgető szereplők is rászorulnak valamilyen szintű integrációra, legyen szó energiapolitikáról, technológiáról, pénzügyi csatornákról vagy nyersanyagpiacokról.
Szentpétervár: alternatív csoportosulás a nyugati blokk mellett?
A Szentpétervári Fórumon megjelenő országok és szereplők egy része nem a hagyományos szövetségi rendszerek logikájában gondolkodik, hanem pragmatikus, pillanatnyi érdekek alapján köt megállapodásokat. Az új multipoláris környezetben régi szövetségek lazulnak, újak alakulnak, és egyre nehezebb egyértelműen megmondani, milyen világrend van kialakulóban.
Az amerikai jelenlétet ugyanakkor nem érdemes klasszikus diplomáciai delegációként értelmezni. A fórum körül megjelenő amerikai szereplők – köztük Rodney Mims Cook Jr., az amerikai Commission of Fine Arts elnöke, valamint Candace Owens konzervatív kommentátor – inkább politikai-kommunikációs jelentőséggel bírtak, mintsem hivatalos külpolitikai fordulatot jeleztek. Ez árnyalja azt az állítást, hogy Washington egyértelműen Moszkva felé fordulna. Pontosabb úgy fogalmazni, hogy bizonyos amerikai politikai, kapcsolati és üzleti-kulturális csatornák nyitottabbá váltak Oroszország felé, miközben az ukrajnai háború lezárása továbbra sem került belátható közelségbe.
A cikk a Portfolio oldalán jelent meg először.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
