A Mandiner a ma reggel bejelentett iráni–amerikai megállapodás várható magyar gazdasági következményeiről kérdezte Regős Gábort, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászát. Az alábbiakban az írásban megküldött kérdésekre adott válaszok szerkesztett, teljes változatát közöljük.
Milyen hatással lehet ez a magyar gazdaságra?
Az iráni–amerikai megállapodás kapcsán az első és legfontosabb kérdés az, hogy mennyire lesz tartós a rendeződés. Az elmúlt időszakban többször is úgy tűnt, hogy közelebb került a tűzszünet vagy a Hormuzi-szoros újranyitása, ezek a fejlemények azonban eddig törékenynek bizonyultak. Most is ez a fő kockázat: tartós marad-e a megállapodás, illetve Izrael elfogadja-e az új helyzetet, vagy inkább a katonai nyomás fenntartásában érdekelt.
Ha abból indulunk ki, hogy a megállapodás tartósabbnak bizonyul, akkor a magyar gazdaság szempontjából a legfontosabb hatás az energiaárakon keresztül jelentkezhet. Az iráni konfliktus a legnagyobb közvetlen károkat az energiahordozók piacán okozta. A Hormuzi-szoros lezárása, illetve a térség kitermelési és szállítási infrastruktúráját érintő kockázatok miatt az olaj ára a korábbi 60–70 dolláros sávból időszakosan 100 dollár fölé emelkedett. A földgáz esetében a kínálati bizonytalanság szintén áremelkedést hozott, még ha alacsonyabb kiinduló szintről is.
Magyarország szempontjából a magasabb energiaárak egyértelműen kedvezőtlenek. A kőolaj és a földgáz jelentős részét importáljuk, miközben a magyar ipar energiaintenzív. Ez azt jelenti, hogy az energia drágulása rontja az ipari vállalatok versenyképességét. Ráadásul ez nemcsak Magyarországra igaz, hanem Európa nagy részére is: ha a magasabb energiaárak fékezik az európai gazdaságokat, az a magyar export iránti külső keresletre is negatívan hat.
Ha a megállapodás tartós marad, akkor az energiaárak mérséklődhetnek. A háborús károk és a szállítási bizonytalanság miatt nem biztos, hogy az árak azonnal visszatérnek a konfliktus előtti szintre, de egy kezelhetőbb ársáv már önmagában enyhítené a magyar gazdaságra nehezedő nyomást. Ebben az esetben kisebb lehet a negatív hatás az exportra és a GDP-re, és mérséklődhet annak a kockázata is, hogy tartósabb energiahiány alakuljon ki, vagy hogy Európának nehezebbé váljon a gáztározók téli feltöltése.
Hogyan hathat mindez a forintra?
A forint esetében a megállapodásról szóló hírek után további erősödést láttunk, ami alapvetően megfelel annak, amit ilyen helyzetben várni lehetett. Az iráni háború az energiaárak emelkedésén keresztül rontotta a folyó fizetési mérleg kilátásait, ez pedig gyengítőleg hatott a forintra. Emlékezetes, hogy a konfliktus kitörése után volt olyan időszak, amikor az euró-forint árfolyam átlépte a 400-as szintet.
Most az a kérdés, hogy a forint képes-e tartósan erős maradni, illetve meg tudja-e közelíteni vagy akár áttörni a 350-es szintet az euróval szemben. Ez azonban már nagyon erős árfolyamszint lenne. Rövid távon kedvező az infláció és az importált energiaárak szempontjából, de túlzott erősödés esetén már az exportőrök versenyképessége is sérülhet.
Hogyan alakulhatnak az olaj- és üzemanyagárak?
Piaci alapon az üzemanyagárak csökkenése lenne várható. Ebben egyszerre játszhat szerepet az alacsonyabb olajár, az erősebb forint, valamint az euróval szemben gyengébb dollár is. Ez nem jelenti azt, hogy azonnal visszaáll a korábbi piaci helyzet, hiszen a háborús károk, a szállítási útvonalak újranyitása és a készletek rendeződése időt vehet igénybe. De az irány egyértelműen a mérséklődés felé mutat.
A fogyasztói áraknál ugyanakkor számít, hogy jelenleg védett ár mellett működik a piac. Emiatt a piaci árak csökkenése nem feltétlenül jelenik meg azonnal teljes mértékben a kutakon. A kulcskérdés az, hogy a piaci ár mikor kerülhet tartósan a védett árszint alá. Korábban is azt tartottam valószínűnek, hogy a védett ár kivezetése akkor válhat reálissá, amikor a piaci ár már önmagában is ezen szint alá csökken, vagyis az intézkedés okafogyottá válik.
Enyhülhet az inflációs nyomás? Hogyan alakulhat az infláció a következő hónapokban?
A megállapodás tartóssága esetén az év végi inflációs várakozások mindenképpen mérséklődhetnek. Az erősebb forint és az alacsonyabb energiaárak egyaránt lefelé mutató hatást gyakorolnak az inflációra. Ha valóban tartós rendeződés következik, akkor kevésbé kell tartani attól, hogy az energiaárak újabb inflációs hullámot indítanak el.
Az MNB korábbi inflációs pályája még azzal számolt, hogy az infláció az év második felében ismét nyomás alá kerülhet, részben az energiaárak és a szabályozói intézkedések hatásai miatt. Az azóta beérkezett kedvezőbb adatok, valamint a mostani geopolitikai enyhülés ugyanakkor lefelé módosíthatják ezt a pályát. Ha a megállapodás tartós marad, akkor az infláció az év végére közelebb kerülhet a jegybanki célhoz, kedvező esetben akár a toleranciasáv alsó feléhez is.
Az inflációs hatásoknál két csatornát érdemes különválasztani. Az olajár gyorsan változik, és az üzemanyagárakon, valamint a szállítási és előállítási költségeken keresztül viszonylag hamar megjelenhet más termékek árában is. A földgáz esetében lassabb az átgyűrűzés, mert gyakoribbak a fix áras szerződések, amelyek sok esetben csak később, például az őszi átárazások során követik le a piaci változásokat. Emiatt a gázárak csökkenésének inflációs hatása nem feltétlenül azonnali, hanem időben elnyújtottabb lehet.
Milyen jegybanki vagy szabályozói lépések várhatók? Előrébb jöhet-e az árkorlátozó intézkedések kivezetése?
Érdemes az Európai Központi Bankkal kezdeni, mert az eurózóna monetáris politikája a magyar kamatpályára is hat. Az EKB a múlt héten kamatot emelt, részben a közel-keleti háború inflációs kockázatai miatt. Ha a megállapodás tartós marad, akkor a további szigorítások esélye csökkenhet.
Az MNB esetében már a megállapodás előtt is arra számítottam, hogy júniusban kamatcsökkentés jöhet, tekintettel a kedvező beérkező inflációs adatokra és az erős forintra. A mostani hírek ezt a várakozást inkább megerősítik. Arra ugyanakkor nem számítok, hogy a jegybank azonnal 50 bázispontos vágással reagálna. A tartós energiaár-normalizálódás inkább azt teheti valószínűbbé, hogy nemcsak júniusban, hanem júliusban is lehet tér óvatos lazításra, amelyet az év végéig további egy-két kamatcsökkentés követhet. Magas energiaárak mellett erre jóval kisebb lett volna az esély.
Az árkorlátozó intézkedések esetében óvatosabban fogalmaznék. Az árrésstopról annyit tudunk, hogy egyelőre velünk marad. Azt, hogy mikor és milyen formában változtatnak rajta, nehéz megmondani, mert ez nem pusztán piaci, hanem gazdaságpolitikai döntés is. Egy tartós energiaár-csökkenés és mérséklődő inflációs pálya mindenesetre javíthatja a kivezetés feltételeit, de önmagában nem garantálja, hogy az intézkedések gyorsan megszűnnek.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
