Erősen kezdődött külpolitikai szempontból az új év, persze nem mintha a 2025-ös év eseménytelen lett volna. A tavalyi évet a geopolitikai fragmentáció növekedése (blokkosodás), valamint a bizonytalanság jellemezte. A második Trump-adminisztráció hivatalba lépése utáni szokatlan külpolitikai kijelentésekre és megnevezett geopolitikai célokra már az egész világ felkapta a fejét. A globális partnerekkel évtizedek óta meglévő nettó importőri kitettséget javító védővámok kivetése felforgatta a világkereskedelmet, az USA állami bevételeit viszont növelte. Azóta világosan látszik (például Grönland esetében), hogy Trump számára a büntetővámok felvetése az első figyelmeztető eszköz azon országok irányába, amelyek megkérdőjelezik vagy akadályozzák érdekérvényesítő politikájának törekvéseit.
Egy többpólusú világrend versengése került a felszínre, amiről már valójában évek óta értekezett a világ, és még a régebben biztos pillérnek tartott geopolitikai szövetségek (például USA–EU, NATO) is látszólag töredeznek. A Trump-elnökség általában kaotikusnak látszó jellegét szokták kiemelni, miközben az eddig kibocsátott nem kevés elnöki rendelet valójában az amerikai elnök által megálmodott hazafias nemzeti stratégiát tükrözi.
Árnyékban a klasszikus diplomácia
A politikai kommunikáció leegyszerűsödött, a klasszikus diplomácia egyre gyakrabban az üzleti világra jellemző tárgyalási technikákat alkalmaz, néhol az agresszivitást sem nélkülöző egyoldalú bejelentéssé (cselekedetté) vált. Többnyire az erő és az üzleti célok dominálnak, nincs mellébeszélés, végső esetben van kompromisszumkeresés; a hatalmat gyakorló akarata nyers erővel van tálalva a publikumnak. Az államok nemzetbiztonsági érdekeikre (nemzeti stratégiára) hivatkozva, nem mindig a nemzetközi jog szellemében hajtanak végre külpolitikai akciókat. A régi világrend körvonalai egyre inkább elmosódnak; a folyamatos provokációk, kibertámadások és a nagyhatalmak közötti erős rivalizálás miatt a háború és béke érzete állandóan váltakozik az emberekben.
Venezuelai „árnyékakció” hatásai
2026-ban továbbra is a világpolitikai események gyors és kiszámíthatatlan változására, váratlan fordulatok sorára számíthatunk, ennek bizonyítéka az év eleji amerikai katonai villámakció Venezuelában. A január 3-i teliholdas „árnyékakcióban” a caracasi autóbuszvezetőből elnökké avanzsált Nicolás Maduro elfogása a korábban sem tartott atombiztos kommunista rendszer megingását idézte elő. A generációm úgy nőtt fel, hogy a diktátorok egyszer csak megbuknak, győzedelmeskedik a jó (a nép) a gonosz felett, pont mint egy hollywoodi produkcióban. Tehát ennek a változásnak örülhetnénk, azonban más kérdés, hogy az átmeneti időszakot sikerül-e stabilizálni. Nyilvánvalóan már hónapokkal előtte előkészítették az akciót, a hajóblokáddal csak időt akartak nyerni: egyrészről tesztelni az érdekelt nagyhatalmak reakcióját (Kína, Oroszország), másrészt megállapodni egyes helyi vezetőkkel a Maduro utáni időszakról, valamint a világ legnagyobb olajkészlete feletti amerikai ellenőrzés alapjait nagyvonalakban lefektetni – vagyis visszavenni mindazt, amit korábban Hugo Chávez idejében államosítottak.
Az (egyelőre) jól sikerült amerikai „különleges művelet” persze másról is szólhatna: a drog elleni küzdelemről, az amerikai elnök belpolitikai támogatásának megerősítéséről vagy a globális elrettentésről, de a mocskos nyersolaj állhat mégis a középpontban. A cél lehet a világ ismert kőolajkészletének jelentős részének (17–20 százalék) megszerzése és ezzel a világpiaci folyamatok irányítása (olajár befolyásolása). Ez két dolog miatt is lényeges: egyrészt hatással van más nagyhatalmak (Oroszország) nagyrészt ebből származó állami bevételeire, amivel sakkban tudja tartani globális ellenlábasait, másrészt belpolitikai oka is van. Az amerikai családok költségvetésén belül a lakhatási költségek után a közlekedésre fordított kiadások állnak a második helyen (a büdzsé 17 százaléka). Ezen költségek alacsonyabb szinten tartása növelheti a családok fogyasztását (jólétét), ami alapvetően a korábban Trumpra szavazó középrétegeket érintheti pozitívan, egyúttal több támogató szavazatot generálhat a republikánusoknak a novemberi midterm választásokon (a jelenlegi felmérések a demokraták előnyét mutatják).
Megjegyzem, a venezuelai rajtaütéssel intő jelet is akartak adni az „úttörőknek” (Oroszország, Kína), hogy az amerikai cserkészek visszatértek a (világ)közösségi szolgálatba. Mostantól egy új játszma kezdődik: Trump nemcsak az amerikai belpolitikai status quo megváltoztatására tett ígéretet, hanem úgy néz ki, a nemzetközi kapcsolatok főszereplőjeként a világ több részén is igyekszik megmozgatni az eddigi „állóvizet”.
A venezuelai beavatkozás hátterében a regionális (amerikai kontinens) jelenlét megerősítése kezdődött el; ennek történelmi (Monroe-elv), de modern kori oka is van: csökkenteni a kínai globális érdekérvényesítésre létrehozott kezdeményezés (Belt and Road Initiative) súlyát a térségben. Nem lenne meglepő, ha az afrikai kontinens lenne a következő színhelye az amerikai érdekek megjelenésének (America First Global Health Strategy). Ebben viszont a jelenlegi amerikai kormányzat az európai tapasztalatokra és együttműködésre is alapozhatna, mivel az USA eddig nem tekintette Afrikát stratégiai terepnek. Valójában az Egyesült Államok nemzetközi tevékenysége arra irányul, hogy Oroszországot és Kínát globális tényezőből regionális szereplővé változtassa, visszaállítva ezzel az évtizedekkel ezelőtti, amerikai vezetésű világrendet.
Maduro árnyékában
Nicolás Maduro vallomása a térségben sok ország vezetőjének okozhat kellemetlen pillanatokat (Kuba, Kolumbia), de a kormányválság szele elérheti akár Spanyolországot is. A korrupciós ügyektől hangos spanyol szocialista párt (PSOE) régóta krízishelyzetben van, amit tetézhetnek a venezuelai rendszer összeomlása miatt kiszivárogtatott, a venezuelai és a spanyol baloldal közötti szoros (kétes) kötődésről tanúskodó dokumentumok. A korábbi szocialista miniszterelnök, Zapatero, akit továbbra is a PSOE „árnyék-főtitkáraként” tartanak számon, a jelenlegi kormányfő, Pedro Sánchez bizalmasa. A Maduróval kialakított bensőséges viszony következtében egy évtizede tulajdonképpen politikai összekötőként tevékenykedik Venezuelában. Sánchez többször bírálta a Trump elnök által kezdeményezett hajóblokádot, és igyekezett megakadályozni bármilyen, a Maduro-rendszert elítélő közös EU-nyilatkozatot.
Az árnyékflotta
A venezuelai konfliktus kapcsán az amerikaiak több ilyen jellegű hajót is feltartóztattak és lefoglaltak. Ez a korábban is ismert jelenség az orosz–ukrán háború kitörése óta egyre nyilvánvalóbbá válik. 2022-ben a globális árnyékflotta még csak 97 hajóból állt, tavaly év végén azonban már több mint 3 ezer tankert tett ki, amelyek havonta körülbelül 300–350 millió hordó nyersolajat képesek szállítani, elsősorban Kínába, Indiába, Európába, Törökországba, Szingapúrba, Malajziába és az Egyesült Arab Emírségekbe. Ezek olyan hajók, amelyek illegális műveleteket folytatnak, megkerülik a szankciókat, manipulálják az adatokat és az azonosító jeleket, mindezt idegen felségjel alatt.
A szankciók ellenére az olajexport nem állhatott le, hiszen az ukrán háború finanszírozási igénye megnövekedett, így különösen Oroszország arra kényszerült, hogy alternatív módszereket találjon a kőolaj értékesítésére. A flottát leginkább 20 év feletti hajók alkotják, aminek oka, hogy egy régebbi hajó lefoglalása sokkal kisebb gazdasági veszteséget okoz az üzemeltető országnak, viszont működésük nagyon magas környezeti kockázattal jár, főleg a nyílt tengeren történő, szankcionált és nem szankcionált hajók közötti átrakodás bonyolultsága miatt.
A NATO a vámok árnyékában
Grönland stratégiai fontosságú: az Északi-sarkvidékre való kijutás kapuja, valamint hatalmas ritkaföldfém- és kritikus ásványkincs-készletekkel rendelkezik. Az apró bökkenő, hogy a Dán Királysághoz tartozik, így egy dél-amerikai országgal ellentétben egy nyugati, fejlett demokrácia részét képezi. Az erőfitogtatás helyett szövetségesi (NATO) körben szükséges lenne inkább egy kompromisszumos megoldás, ami kezdetben távoli lehetőségnek tűnt (vámok kivetésének beharangozása nyolc európai országra), viszont a davosi tanácskozások légkörében enyhülés és talán megegyezés körvonalazódik. Az amerikaiak 159 év alatt harmadszor (Seward külügyminiszter, Truman és Trump) jelzik vásárlási szándékukat, konkrét összegeket lebegtetve, de a félautonóm terület, valamint a kül- és védelmi politikáért felelős Dánia mindig elutasította a vételi ajánlatokat.
Fegyveres konfliktus nehezen elképzelhető, de az amerikai ellenőrzést és a katonai jelenlétet (Golden Dome) mindenképpen fokozni akarják a szigeten, akár megegyezés hiányában is. Természetesen a konfliktus kapcsán elmérgesedő transzatlanti viszony egyik félnek sem érdeke; mindkét fél vesztese lehet a „családon belüli” perpatvarnak, aminek nyertesei harmadik országok lehetnek. Az is nehezen elképzelhető, hogy a tavalyi évben megkötött vámmegállapodás és az ahhoz köthető LNG- és katonai eszközbeszerzési ígéretek megváltozzanak, mivel az LNG-források korlátozottak, a katonai eszközök technológiai szintje pedig nem kiváltható.
Az Ali Hamenei-rezsim árnyékos oldala
Iránban az évekig tartó szankciók és diplomáciai elszigeteltség következtében a gazdasági helyzet fokozatosan romlott. Az esetleges amerikai intervenciónál is jobban sújtja az iszlám országot a gazdasági krízis és az infláció mértéke, amely az igazi oka az országban zajló tüntetéseknek. Az iráni vezetés soha korábban nem látott erőszakkal igyekszik elfojtani a társadalmi „lázadást”, de az általános elégedetlenség miatt ezek a korábbiakhoz képest is nagyobb veszélyt jelentenek Ali Hamenei rendszerének stabilitására.
A gazdasági krízis a zavargások árnyékában
A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint 2025-ben az ország GDP-je 0,6 százalékkal nőtt. A gazdaság megtorpanását egyértelműen a kőolajipari szektor lassabb növekedése (4,6 százalék) eredményezte, ami jelentősen kihat az állami bevételekre. Az állami bevételek tavalyi jelentős csökkenése miatt a jegybank pénznyomtatásba kezdett, aminek inflációgerjesztő hatása volt. Az iráni riál történelmi mélypontra zuhant a dollárral szemben (egy dollár 1,5 millió riál), a fizetőeszköz az elmúlt évben értékének 45 százalékát veszítette el. Tavaly az élelmiszerárak 72 százalékkal növekedtek, amiben szerepet játszott a vízhiánnyal küzdő mezőgazdaság is. Az energiaforrásokban gazdag államban a lakosság 20 százaléka napi 7 dollárból tengődik. Az iszlám rezsim hatására rengeteg képzett fiatal hagyta el az országot, így egy elöregedő társadalomról beszélhetünk.
Iráni fejlemények és a kőolaj világpiaci ára
Irán a világ olajexportjának 3 százalékát biztosítja, melynek 90 százalékát Kínának értékesítik. A szankciók hatására az export a harmadára esett vissza (kb. 1,7 millió hordó naponta). A szankciókat különböző trükkökkel, közvetítőkön keresztül igyekeznek megkerülni. A mostani zavargások az iszlám vezetés hatalmát kérdőjelezik meg. Egy új állami berendezkedés a szankciók megszüntetését eredményezhetné, ami növelhetné a kitermelést, így középtávon nem várható az olajár jelentős emelkedése.
Érdemes megjegyezni, hogy Szaúd-Arábia és Trump elnök között kiváló az együttműködés. Szaúd-Arábia hajlandó lenne elviselni további bevételkiesést is annak érdekében, hogy az iráni rezsim bukását elősegítse az árak alacsony szinten tartásával. A Hormuzi-szoros szabad hajózhatósága komoly adu Irán kezében (a világ kőolaj-kereskedelmének egyötöde itt halad át), de egy lezárástól több okból sem kell feltétlenül tartani: az amerikai technológiai fölény és a jelenlegi túlkínálat miatt a piac gyorsan tudna reagálni egy esetleges kínálati zavarra.
A nemzetközi turbulencia árnyékában
A viharos évkezdet jelezte, hogy a világ továbbra is turbulens marad. Vélhetően Trump határozott geopolitikai lépései hátterében a belső politikai támogatottság megerősítése áll. Oroszország és Kína provokációkkal próbára teheti az USA elkötelezettségét szövetségesei iránt. Az „aktív rivalizálás” várhatóan felgyorsul, és olyan új területeken is megjelenik, mint a ritkaföldfémekért folyó verseny, a világűrbe telepített hírszerzés vagy a mesterséges intelligencia által vezérelt kiberműveletek.
Február 1-jén lesz újra telihold; talán addigra az iráni helyzet, a grönlandi vita vagy az ukrán–orosz háború megoldása is közelebb kerül hozzánk.
A cikk a Portfolio oldalán jelent meg először.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
