Maradt-e még felértékelődési potenciál az európai bankrészvényekben?

Ha az idei év hozamaira pillantunk, akkor azt láthatjuk, hogy a főbb európai indexek jelentős mértékben felülteljesítik az amerikai versenytársaikat. Az európai indexek közül is kiemelkedik a bankszektor.

Idén az eurozóna bankjait magában foglaló index 20 százalékkal teljesített jobban, mint az övezet 50 legnagyobb vállalatát tömörítő Stoxx 50 index. A negyedéves teljesítmény kifejezetten figyelemreméltó. Ugyanezen relációban a bankszektor egy év alatt 40 százalékkal, míg két év alatt 76,5 százalékkal tudta felülteljesíteni a Stoxx 50-et. Ebből arra következtethetnénk, hogy csak nem nőnek a fák az égig: előbb-utóbb korrekcióra kerül sor a bankpapírokban. Ugyanakkor ha a bankpapírok és a Stoxx 50 teljesítményét tíz évre visszatekintve elemezzük, láthatjuk, hogy a szektor még a mostani kiváló teljesítmény után is több mint 30 százalékkal elmarad a szélesebb piac teljesítményétől.

A hosszabb távú alulteljesítés hátterében több ok is áll. Az elmúlt 10 évben az európai bankszektor újabb és újabb regulációkat kapott a nyakába, melyek folyamatosan növelték a bankokkal szembeni tőkekövetelményeket. A bankszektor működési mechanizmusából pedig egyenes következik, hogy a magasabb tőkekövetelmények miatt kevesebb hitelt tudnak kihelyezni, ami a vállalatok növekedését is korlátozza. Ezen felül még releváns kérdés a kockázatmentes hozam is. Ha ugyanis nagyon alacsonyak a kockázatmentes hozamok, akkor a bankok az általuk nyújtott hiteleiken is csupán alacsonyabb marzsra tudnak szert tenni, így kisebb lesz a jövedelmezőségük. Mindemellett a gazdasági növekedés is kiemelten fontos a bankok számára, hisz egy expanzív időszakban feltehetőleg nagyobb lesz a hitelek iránti igény, amin profitot tudnak termelni a bankok. Így tehát a bankok számára egy magasabb kamatkörnyezet az ideális, mely nem fojtja meg a gazdaságot, hanem a GDP-növekedés is a potenciális szintje környékén tud alakulni. A bankválságot követően, egészen a Covid-válságig ez nem volt jellemző. A kamatok nulla körül mozogtak, és az európai GDP-k is stagnáltak. A PIGS országoknak (Portugália, Olaszország, Spanyolország, Görögország – a dél-európaiak) a magas állami eladósodottságaikat kellett leépíteniük, míg a „core EU” országok esetleg jobban tudtak növekedni, azonban a teljes szektor számára ez a nulla kamatkörnyezet és az erősebb reguláció nem támogatta a szektor jó teljesítményét.

A jelenlegi uniós költségvetési ciklus azonban pont a PIGS-országoknak kedvez. A jelenlegi kamatkörnyezetben a lazább fiskális politika beindíthatja a gazdasági növekedést Európában. Az erre való hajlandóságot már a deficit szempontjából legfegyelmezettebb Németországban is látni. Abban pedig csak reménykedni tudunk, hogy a szabályozói oldalon nem akarnak a döntéshozók újabb intézkedéseket bevezetni, amelyek ismét visszafognák a bankszektor növekedési potenciálját. Véleményem szerint a jelenlegi környezet jó hatással lehet a bankpapírokra, és akár további felülteljesítést is láthatunk ebben a szektorban.