A kormány szeptember végén közel 119 milliárd forintot fordított a rezsivédelemhez kapcsolódó szolgáltatói kompenzációkra. Ebből 108,18 milliárd forint a 2026 harmadik negyedévében keletkezett veszteségeket fedezte, további 10,77 milliárd forint pedig egy 2025-ről fennmaradt tétel rendezésére szolgált.
Ez azonban csak egy része a rendszer költségének. A 2026-os költségvetésben 792,5 milliárd forintot irányoztak elő lakossági rezsivédelemre. A fogyasztók ezt az összeget természetesen nem látják közvetlenül a villany- vagy gázszámlájukon, a költségvetésben azonban százmilliárdos nagyságrendű kiadásként jelenik meg.
Ennek most azért van különös jelentősége, mert Magyarországnak a következő években jelentősen csökkentenie kell a költségvetési hiányt. Ha a jelenlegi, 7 százalék körüli GDP-arányos hiányból indulunk ki, akkor a maastrichti 3 százalékos szint eléréséhez nagyságrendileg 3 500 milliárd forinttal kellene javítani az egyenlegen.
A rezsicsökkentés önmagában nem oldja meg a költségvetés problémáját
A 792,5 milliárd forintos előirányzat első látásra természetesen jelentős összeg. Ebből azonban nem következik, hogy a rezsicsökkentés megszüntetésével automatikusan ugyanennyivel javulna a költségvetés.
Egyrészt ez egy előirányzat, nem egy előre pontosan ismert számla. A tényleges kiadást befolyásolja a lakossági energiafogyasztás, az időjárás és mindenekelőtt az energia világpiaci ára. Vagyis ez egy mozgó tétel.
Másrészt még ha a teljes 792,5 milliárd forint megtakarítható lenne, az is csak a szükséges költségvetési kiigazítás kisebb részét jelentené. Ha valóban több ezer milliárd forintos egyenlegjavításra van szükség, akkor a rezsicsökkentéshez való hozzányúlás lehet ennek egy eleme, de önmagában nem fogja megoldani a problémát.
Érdemes ezért különválasztani két kérdést: jó-e a rezsicsökkentés jelenlegi rendszere, illetve mekkora segítséget jelentene a költségvetésnek az átalakítása vagy megszüntetése.
A teljes kivezetés hozná a legtöbb pénzt, de nem ez az egyetlen lehetőség
Pusztán költségvetési szempontból természetesen a teljes kivezetés jelentené a legnagyobb megtakarítást. A kérdést azonban nem lehet kizárólag onnan nézni, hogy mire ne költsön az állam. A költségvetés feladata éppen az is, hogy finanszírozza azokat a területeket, ahol indokolt az állami szerepvállalás.
A rezsicsökkentés esetében ráadásul nem csak két lehetőség van: vagy minden marad változatlanul, vagy egyik napról a másikra teljesen megszűnik a rendszer.
Változhatnak a kedvezményes tarifák, tovább lehet alakítani a fogyasztáshoz kapcsolódó sávokat, vagy célzottabb támogatási rendszert lehet kialakítani. Utóbbi elsőre igazságosabb megoldásnak tűnhet, de ennek is vannak problémái. Meg kell határozni, ki számít rászorulónak, a jogosultságot adminisztrálni és ellenőrizni kell, és nem garantálható, hogy minden esetben éppen azokhoz jut el a támogatás, akiknek valóban szükségük van rá.
A jelenlegi rendszer változatlan fenntartása mellett ugyanakkor nehéz elmenni amellett, hogy a kedvezményes tarifák alapjai több mint egy évtizeddel ezelőtt alakultak ki. Azóta jelentősen megváltozott a forint árfolyama, az energiapiaci környezet és természetesen a háztartások jövedelmi helyzete is.
Ráadásul a rezsicsökkentés már most sem azt jelenti, hogy minden fogyasztásra ugyanaz a kedvezményes tarifa vonatkozik: az átlagfogyasztás felett magasabb árat kell fizetni. Ezen a kétlépcsős rendszeren is lehetne tovább finomítani.
A magasabb ár csökkentheti a fogyasztást – de nem mindegy, hogyan
A rezsicsökkentés átalakítása mellett gyakran elhangzó érv, hogy a magasabb energiaár takarékosságra ösztönzi a fogyasztókat. Ebben természetesen van igazság, de nem mindegy, hogy milyen módon csökken az energiafelhasználás.
Pozitív fejlemény, ha egy háztartás korszerűsíti az ingatlanát, szigetel, modernebb fűtési rendszert épít ki, és emiatt használ kevesebb energiát. Egészen más helyzet, ha azért csökken a fogyasztása, mert már nem tudja megfelelően felfűteni a lakását.
A fogyasztás mérséklését ezért hosszabb távon sokkal inkább energiahatékonysági beruházásokkal lenne célszerű elérni, mint pusztán azzal, hogy magasabb költséget terhelünk a háztartásokra. Tegyük hozzá: már a mostani, „kétkulcsos” energiaár és hozzájárult a fogyasztás mérséklődéséhez, de ebben még lehet továbblépni a jövőben.
Lehet 3 százalékos hiány rezsicsökkentés mellett?
Szerintem igen.
A hiány csökkentésében nagyobb jelentősége lehet annak, hogy a teljes állami kiadási szerkezetben hol lehet megtakarításokat találni. A rezsivédelemre fordított állami kiadás végső soron a háztartások energiaköltségeit mérsékli. Az persze ettől még teljesen jogos kérdés, hogy ennek a támogatásnak a jelenlegi formája megfelelő-e.
A bevételi oldalon is van mozgástér. Magyarországon például alacsony a társaságiadó-kulcs, miközben különböző kedvezmények és támogatások tovább mérséklik a ténylegesen befizetett összeget.
Ha a következő években valóban több ezer milliárd forinttal kell javítani a költségvetés egyenlegét, azt nem lehet egyetlen nagy kiadási tétel lefaragásával megoldani. Valahol csökkenteni kell a kiadásokat, máshol növelni lehet a bevételeket, és ezeknek az intézkedéseknek együtt kell kiadniuk a szükséges költségvetési korrekciót – nagyobb mozgásteret azért a kiadási oldalon látok.
Ami a háztartásoknak biztonság, az a költségvetésnek bizonytalanság
A rezsicsökkentésnek van még egy fontos költségvetési sajátossága: nehéz előre megmondani, hogy egy adott évben pontosan mennyibe fog kerülni.
Ennek oka elsősorban az energiaárak ingadozása. Amikor a világpiaci árak megugranak, megnőhet a szabályozott lakossági ár és az energia tényleges ára közötti különbség, így a rendszer finanszírozása is drágábbá válhat. Ha az energiaárak csökkennek, a költségvetési teher is mérséklődhet.
Ebben van a rendszer egyik sajátos ellentmondása. Ami a háztartások számára biztonságot jelent, vagyis hogy a világpiaci energiaárak szélsőséges mozgásai nem jelennek meg azonnal és teljes egészében a számlákban, az az állam számára költségvetési bizonytalanságot okoz. Nehéz vele tervezni. A 2022–2023-as energiaválság ezt különösen jól megmutatta.
A rezsicsökkentés átalakításával tehát lehet költségvetési megtakarítást elérni, és szerintem a jelenlegi konstrukcióban is van tér a változtatásra. De hiba lenne azt gondolni, hogy önmagában ez oldja meg a magyar költségvetés problémáját.
Ha 2030 környékére valóban teljesíteni akarjuk a maastrichti hiánykritériumot, akkor ennél jóval szélesebb költségvetési konszolidációra lesz szükség. A valódi kérdés nem egyszerűen az, hogy maradjon-e a rezsicsökkentés, hanem az, hogy mely kiadásokhoz nyúl hozzá az állam, hol teremt további bevételeket, és hogyan oszlik meg a kiigazítás terhe a gazdaság különböző szereplői között.
Az írás alapjául a 2026. október 5-én az Indexen megjelent, Szabó Gyula által jegyzett cikk, valamint Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászának az Index számára adott nyilatkozatai szolgáltak.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
