Washington és Rijád közös fellépése Irakban
Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia közös légicsapásokat hajtott végre az Irakban működő, Irán által támogatott milíciák ellen. Az iraki részről nyilvánosan elítélt hadművelet valójában korábbi egyeztetések eredménye, tehát senkit nem ért váratlanul. A maga részéről Irak nem törekszik a térségben fennálló feszültségek további eszkalációjára, különösen nem Irán irányában, amellyel történelmileg politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatok fűzik össze. Bagdad külpolitikájának egyik alapvető célja, hogy egyensúlyt teremtsen a regionális szereplők között, miközben megőrzi saját biztonságát és belpolitikai stabilitását.
A légitámadás időben egybeesett azokkal a washingtoni bejelentésekkel, amelyek szerint az Egyesült Államok nyitott a polgári célú nukleáris technológia Szaúd-Arábia részére történő átadására. A két fejlemény együttesen arra utalhat, hogy a szaúdi–amerikai stratégiai kooperáció tovább mélyülhet, miközben Szaúd-Arábia egyre aktívabb szerepet vállal a térség biztonsági folyamataiban. Bár jelentős pénzügyi és katonai erőforrásokkal rendelkezik, önmagában aligha képes alapvetően megváltoztatni a konfliktus stratégiai erőviszonyait. Szaúd-Arábia jemeni tapasztalatai jól mutatják a modern regionális konfliktusok összetettségét: a húszik elleni többéves katonai fellépés rávilágított arra, hogy a jelentős technológiai és pénzügyi fölény önmagában nem garantál gyors stratégiai sikert egy aszimmetrikus konfliktusban.
Szaúd-Arábia nyílt katonai szerepvállalása egybeesik geopolitikai céljaival
Az iraki műveletben való szaúdi részvételt célszerű megfelelő perspektívában értékelni. A lépés nem egy új regionális katonai nagyhatalom felemelkedését jelenti, inkább annak a jele, hogy Rijád a hosszú évtizedeken át kiépített, jelentős erőforrásokkal fenntartott katonai kapacitásait egyre inkább szeretné a regionális biztonsági kihívások kezelésére felhasználni. Ez egy új elem a konfliktusban, mely fontos politikai üzenetet hordoz: Szaúd-Arábia szerepvállalása túlmutat az adott katonai műveleten, egyszersmind politikai üzenetet is hordoz a térség hatalmi viszonyairól, a szövetségi kapcsolatok alakulásáról és Rijád regionális szerepének változásáról. A lépés azt jelzi, hogy Szaúd-Arábia kész aktívabban részt venni a közel-keleti biztonsági folyamatok alakításában, miközben továbbra is az Egyesült Államokkal fennálló stratégiai partnerségre támaszkodik.
Valójában ez is rávilágít arra a tényre, hogy az iráni vezetés térségbeli geopolitikai számításai nem érték el a várt hatást. Irán a konfliktus regionális kiterjesztésére törekedett abban a reményben, hogy az arab államok elsősorban az Egyesült Államokat teszik felelőssé a kialakult helyzetért, nem pedig a feszültségek kiindulópontjaként tekintenek Teherán politikájára. Bár ez a stratégia kezdetben bizonyos mértékig eredményesnek tűnhetett, a későbbi fejlemények arra utalnak, hogy hosszabb távon nem érte el a kívánt hatást. Éppen ellenkezőleg: az Egyesült Államok regionális partnerségi rendszere nem gyengült, az iráni lépések inkább hozzájárultak az amerikaiakkal szövetséges arab államok együttműködésének megerősödéséhez és biztonságpolitikai együttműködésének további elmélyüléséhez.
A szaúdi döntések a Vision 2030 vonatkozásában
Egyes becslések szerint az iráni konfliktus az Öböl-menti államok számára több tízmilliárd dolláros gazdasági veszteséget okozott, amelynek pontos mértéke a közvetlen károk, valamint a kereskedelmi és energetikai zavarok függvényében változik. A szaúdi színrelépés ebben a tekintetben is érthető: Rijád tisztában van azzal, hogy a tartós regionális instabilitás súlyos gazdasági és politikai következményekkel járhat, így nem érdeke egy folyamatos szembenállás kialakítása Iránnal.
A meghirdetett Vision 2030 gazdasági program egy átfogó stratégiai reformterv, amelynek célja az olajfüggőség csökkentése és az ország modernizálása. A program nagymértékben a külföldi befektetések növelésére, a turizmus fejlesztésére és az ország nemzetközi szerepének erősítésére épül. E célok megvalósítása azonban nehezen képzelhető el egy folyamatos konfliktusokkal terhelt közel-keleti környezetben. A Vision 2030 programot az elmúlt időszakban már több alkalommal felül kellett vizsgálni, és egyes nagyszabású terveket az eredeti elképzelésekhez képest mérsékelni kellett. A gazdasági kihívásokat a regionális biztonsági feszültségek tovább súlyosbították. Éppen ezért Szaúd-Arábia nyílt részvétele a katonai műveletekben különösen jelentős fejleménynek tekinthető, mivel azt mutatja, hogy Rijád a biztonsági kockázatokat olyan mértékűnek értékelte, amelyek indokolttá tették az aktívabb fellépést. Arról nem is beszélve, hogy az ország évek óta komoly katonai beszerzéseket folytat, amelyek lebonyolítása nagyban függ a nyugati partnerektől.
Az Egyesült Államok továbbra is megkerülhetetlen szereplője a közel-keleti biztonsági struktúrának?
Érdemes kiemelni egy stratégiai szempontból jelentős aspektust. Az elmúlt években széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy az Egyesült Államok fokozatosan csökkenti közel-keleti szerepvállalását, miközben geopolitikai prioritásait egyre inkább a csendes-óceáni térségre és a Kínával folytatott nagyhatalmi versengésre összpontosítja. Ezzel összhangban számos elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a régió államai fokozatosan egyre nagyobb felelősséget kell vállaljanak saját biztonságuk garantálásában.
Mindazonáltal a legutóbbi fejlemények arra utalnak, hogy az Egyesült Államok továbbra is megkerülhetetlen szereplője a közel-keleti biztonsági struktúrának. Miközben Washington törekszik katonai jelenlétének mérséklésére, a Perzsa-öböl térségében kialakuló válsághelyzetek során a regionális partnerek továbbra is elsősorban az amerikai támogatásra és biztonsági garanciákra támaszkodnak. Az amerikai–szaúdi közös katonai művelet ezért nem csupán Rijád készségét jelzi a katonai erő alkalmazására, hanem egyúttal azt is alátámasztja, hogy az Egyesült Államok szerepét a térség biztonsági egyensúlyának megtartásában egyetlen más nagyhatalom sem volt képes átvenni. Mindez arra utal, hogy az amerikai befolyás relatív átrendeződése ellenére Washington továbbra is a közel-keleti biztonsági rendszer kulcsszereplője marad.
Szaúd-Arábia ugyanakkor tudatosan törekszik külpolitikai és gazdasági kapcsolatai szélesítésére: fejleszti együttműködését Kínával, fenntartja kapcsolatait Oroszországgal, és lehetőség szerint pragmatikus párbeszédre törekszik Iránnal is.
Az Egyesült Államok közel-keleti szövetségi rendszere erősödött?
A konfliktus tanulsága, hogy Irán ugyan jelentős katonai és diplomáciai kihívások elé állította az Egyesült Államokat és regionális partnereit, nem tudta megbontani azt a több mint fél évszázad alatt kiépített amerikai szövetségi rendszert, amely a Perzsa-öböl biztonsági rendjének alapját képezi.
A biztonságpolitikai folyamatokkal párhuzamosan kiemelt jelentőséggel bír az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia között körvonalazódó, békés célú nukleáris együttműködés is. Amennyiben a megállapodás megvalósul, hosszabb távon hozzájárulhat a szaúdi nukleáris képességek fejlődéséhez, jóllehet az iszlám világban Pakisztán már rendelkezik nukleáris fegyverrel. Ehhez kapcsolódik az a feltételezés is, hogy a pakisztáni nukleáris elrettentő képesség rendkívüli helyzetben közvetve Szaúd-Arábia stratégiai érdekeit is szolgálhatja, bár ezt hivatalosan egyik fél sem erősítette meg.
Donald Trump elnök bejelentése a polgári célú nukleáris technológia esetleges szaúdi átadásáról – amelyet az Ábrahám-megállapodásokhoz való csatlakozáshoz és Izrael elismeréséhez kötött – jelentős vitát váltott ki. Izraelben is komoly fenntartásokat fogalmaztak meg, mivel egy szaúdi nukleáris program ösztönözhetné más regionális hatalmak – így az Egyesült Arab Emírségek, Törökország vagy Egyiptom – hasonló törekvéseit, ami felgyorsíthatná a nukleáris proliferációt a Közel-Keleten.
Iráni stratégiai tévedés
Végezetül érdemes az iráni vezetés stratégiai döntéseit is kritikusan értékelni. A konfliktus elemzése során gyakran az Egyesült Államok és Izrael esetleges stratégiai tévedései kerülnek előtérbe, ugyanakkor az iráni vezetés számításai sem bizonyultak minden esetben eredményesnek. Amennyiben Teherán célja az volt, hogy a fenyegetés révén eltávolítsa az arab államokat Washingtontól, az eddigi fejlemények ennek inkább az ellenkezőjére utalnak: a közös biztonsági kihívások több regionális szereplőt még szorosabb együttműködésre ösztönöztek az Egyesült Államokkal.
Az elemzés eredetileg a Portfolio.hu On The Other Hand véleményrovatában került publikálásra.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
