A munkaerőhiány ismét fontos témává vált Közép- és Kelet-Európában. A közelmúlt példái arra utalnak, hogy a munkaerő elérhetősége már a régiós beruházási döntéseket, köztük az ipari kapacitásbővítési terveket is befolyásolhatja. A kép azonban összetettebb annál, mint hogy egyszerűen munkaerőhiányról beszéljünk: a munkaerőpiac feszessége enyhült a 2020 előtti időszakhoz képest, miközben a mélyebb demográfiai és strukturális nyomás továbbra is fennáll.
A munkaerőhiány jelen van, de kevésbé súlyos, mint 2020 előtt
A munkaerőhiány egyértelműen jelen van Közép- és Kelet-Európában, részben a kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt. A probléma ugyanakkor kevésbé súlyos, mint 2020 előtt volt. Akkor az erősebb gazdasági környezet feszesebb munkaerőpiacokat és magasabb betöltetlen álláshelyrátát eredményezett, amit a közelmúltban publikált Eurostat-adatok is mutatnak.
Valójában a munkaerőhiány viszonylag új jelenség volt a régióban a 2010-es években. Az évtized elején Közép- és Kelet-Európa számos országa még sokkal inkább az alacsony foglalkoztatási szinttel küzdött, nem pedig a munkaerő hiányával. Ez különösen Romániára, Lengyelországra és Magyarországra volt igaz.
Az évtized végére azonban megváltozott a helyzet. A munkaerőhiány egyre látványosabbá vált a régióban, talán Románia jelentette a fő kivételt. Ahogy a hazai munkaerőpiacok feszesebbé váltak, a vállalatok egyre inkább külföldi munkavállalók alkalmazásával próbálták pótolni a hiányzó munkaerőt.
A munkaerőimport a régiós alkalmazkodás részévé vált
A 2010-es évek végére a munkaerőimport növekedésnek indult. A vállalatok egyre nagyobb mértékben támaszkodtak külföldi munkavállalókra a munkaerőpiaci hiányok betöltése érdekében. Ennek a munkaerőnek a fő forrásai a távol-keleti országok voltak.
Ezt a beáramlást tovább erősítette az orosz–ukrán háború 2022-es kitörése, mivel az Ukrajnából menekülő munkavállalók megjelentek a régióban, elsősorban Lengyelországban.
A vállalatok számára a munkaerőimport nemcsak a munkaerőhiány miatt vált vonzóvá. Az importált munkaerő sok esetben olcsóbb, terhelhetőbb és motiváltabb volt, ami vonzóvá tette az alkalmazását.
Az olcsó munkaerő természetesen versenyelőnyt jelent, és a vállalatok ezt figyelembe veszik beruházási döntéseiknél. A munkavállalók számára ugyanakkor a kevésbé feszes munkaerőpiac hátrányt jelent. Ez áll a jelenlegi gazdasági vita középpontjában: a munkaerő elérhetősége javult a 2020 előtti legfeszesebb időszakhoz képest, miközben a vállalatok egyre inkább hajlandók harmadik országbeli állampolgárokat is foglalkoztatni.
A korlát inkább strukturális, mint ciklikus
A jelenlegi munkaerőpiaci kihívást nem elsősorban ciklikus problémaként érdemes értelmezni. Lengyelországot és talán Csehországot leszámítva a régió országai az egymást követő válságok miatt az elmúlt időszakban nem tudtak erős növekedést felmutatni. Ciklikus szempontból a munkaerőhiány valójában korábban volt súlyosabb.
Strukturális szempontból ugyanakkor a demográfiai helyzet romlása és a munkaképes korú népesség csökkenése egyértelmű problémát jelent. Ez két fő tényezőre vezethető vissza: egyrészt az alacsony születésszámra, másrészt az uniós munkaerőpiacok megnyílására.
Ez utóbbi a régióból a magasabb béreket kínáló nyugat-európai országok felé irányuló kivándorláshoz vezetett. Ennek eredményeként, miközben a bérszint továbbra is fontos versenyképességi tényező Közép- és Kelet-Európában, a munkaerő jelentős része elveszik a régió számára, mert máshol többet tud keresni.
A hazai munkaerőpiacokon még mindig vannak bizonyos tartalékok, ezeket azonban sokszor nehéz mozgósítani. Sok esetben a legfőbb akadályt a nem megfelelő képzettség, a tapasztalat hiánya vagy a kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedés jelenti.
A hatékonyságnak, a képzésnek és a kontrollált migrációnak egyaránt szerepe lehet
Nincs egyetlen megoldás a régió munkaerőpiaci korlátaira. Elengedhetetlen, hogy a jövőbeli növekedés magasabb hatékonyságra és magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre épüljön, különösen annak fényében, hogy a foglalkoztatás további bővítésének korlátai vannak.
Ezzel párhuzamosan a demográfiai kihívásokat is kezelni kell. Ez nem könnyű és nem is rövid távú megoldás, de hosszabb távon elkerülhetetlen, ha a régió mérsékelni akarja a strukturális munkaerőpiaci nyomást.
Rövidebb távon a meglévő munkaerő-tartalékok jobb kihasználásának kell prioritást élveznie. A képzés és az átképzés még képes lehet bizonyos potenciált felszabadítani a hazai munkaerőpiacokon. Csak akkor érdemes harmadik országokból munkaerőt importálni, ha ezek az intézkedések nem bizonyulnak elegendőnek – és akkor is kontrollált módon.
Közép- és Kelet-Európa kihívása tehát nem pusztán az, hogy a vállalatok ma találnak-e elegendő munkavállalót. A mélyebb kérdés az, hogy a régió hogyan tudja megőrizni beruházási vonzerejét, miközben fokozatosan túllép azon a növekedési modellen, amely főként az olcsó és könnyen elérhető munkaerőre épült.
Szerkesztői megjegyzés: A cikk Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászának a lengyel XYZ megkeresésére adott válasza alapján készült.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
