Az ESG – környezetvédelem, társadalmi felelősségvállalás és vállalatirányítás – ma már a profi sport világában is kulcstémává vált. Szinte nincs olyan nagy sportszervezet, amelynek ne lenne fenntarthatósági stratégiája vagy nettó zéró (net zero) célkitűzése, és a szponzorok, kormányok, szurkolók is egyre hangosabban várnak el „zöldebb” sportot. Ugyanakkor a hangzatos vállalások és a valóság között gyakran szakadék tátong: ott, ahol a pénz, a presztízs és a politika dominál, az ESG-szempontok könnyen háttérbe szorulnak.
A profi sport jelentőségét mutatja, hogy becslések szerint a globális sportszektor kibocsátása ma már egy közepes méretű országéval, például Dániáéval vetekszik. A Rapid Transition Alliance átfogó klímajelentése feketén-fehéren alátámasztja, hogy a profi sport évente nagyjából 30 millió tonna szén-dioxidot bocsát ki, ami a jelenlegi 53–57 milliárd tonnás globális üvegházgáz-kibocsátásnak megközelítőleg 0,05 százalékát teszi ki. A sportágak közül a motorsportok, a globális labdarúgótornák és az olimpiák rendelkeznek az átlagosnál lényegesen nagyobb karbonlábnyommal, elsősorban a rengeteg utazás miatt. Szintén több elemzés igazolja, hogy a megaesemények karbonlábnyomának döntő hányadát az utazás adja. A Carbon Trust és más környezetvédelmi intézetek labdarúgótornákra és mérkőzésnapokra vonatkozó vizsgálatai például rendre azt mutatják, hogy a közlekedés a teljes emisszió 70–90 százalékáért felel, így az infrastruktúra és az üzemeltetés súlya valóban eltörpül emellett, és nem éri el a 30 százalékot.
Ebben a cikkben három ikonikus példán – a Forma–1-en, az olimpiákon és a labdarúgó-világbajnokságon – keresztül mutatom meg, hogyan sikerül, vagy éppen nem sikerül a sport zöldítése.
Mit mond a tudomány a mega-sportesemények lábnyomáról?
A szakirodalom is rendszeresen foglalkozik a gigantikus sportrendezvények klímakockázataival. A Mega-events and the climate: what’s the game? című átfogó tanulmány a 2000 és 2026 közötti időszakot vizsgálva megállapította, hogy az olimpiák kibocsátása a hivatalos adatok szerint 2,0–4,5 millió tonna, míg a férfi labdarúgó-világbajnokságoké 1,65–3,63 millió tonna CO2-egyenérték között mozgott. A kutatás is arra a következtetésre jutott, hogy a kibocsátás döntő része két forrásból származik: a helyszínek megépítéséből és a résztvevők utazásából. Ez azt is jelenti, hogy ha a rendezők és a sportszövetségek ezen a két ponton nem változtatnak drasztikusan, a bejelentett ESG-stratégiák legfeljebb csak kozmetikai hatást érhetnek el.
Forma–1: technológiai labor, nagyrészt hiteles zöldítés
A Forma–1 2019-ben tette le a voksát amellett, hogy 2030-ra nettó zéró karbonkibocsátású sportággá válik, legalább 50 százalékos abszolút kibocsátáscsökkentéssel a 2018-as bázisévhez képest. A legfrissebb fenntarthatósági jelentés szerint 2024 végére körülbelül féltávnál járnak, és 26 százalékos csökkenést értek el: a lábnyom 228 793 tCO2e-ről 168 720 tCO2e-re esett vissza, még úgy is, hogy közben a versenynaptár 21-ről 24 futamra bővült. A becslések szerint a több verseny miatt önmagában 10 százalékkal nőtt volna az emisszió – vagyis itt valódi pozitív változásról, nemcsak trükkös „zöldre festésről” (greenwashingról) beszélhetünk.
A hivatalos fenntarthatósági jelentések alapján a sportág karbonlábnyoma a 2018-as bázisév óta az alábbiak szerint alakult, a 2020-as és 2021-es pandémiás és átmeneti évek kivételével:
| Év | Karbonkibocsátás (tCO2e) |
|---|---|
| 2018 | 228 793 |
| 2019 | 256 551 |
| 2022 | 223 031 |
| 2023 | 182 801 |
| 2024 | 168 720 |
Kiemelendő, hogy a csökkentés döntő része nem is a versenyautókhoz, hanem a háttérhez kötődik. A gyárak és irodák kibocsátása például 59 százalékkal esett vissza a megújuló energia használatával, az egész világot behálózó logisztikai folyamatokban pedig egyre több bioüzemanyaggal hajtott teherautó és hatékonyabb teherszállító repülő jelenik meg. A Száguldó Cirkusz így is jelentős lábnyomot hagy, de az a tény, hogy egy bővülő naptár mellett abszolút csökkenést tudnak felmutatni, környezeti szempontból kifejezetten erős teljesítmény.
2026: kisebb motor helyett „okosabb” hajtáslánc és 100 százalékos zöld üzemanyag
A korábban említett példákon túlmenően a 2026-os technikai szabályrendszer kifejezetten az ESG környezeti lábához igazodik. Maradt az 1,6 literes V6 turbómotor, miközben az MGU-K, vagyis a kinetikus energia-visszanyerő egység teljesítménye 120 kW-ról 350 kW-ra nő. A cél az, hogy a körönként rendelkezésre álló teljesítmény nagyjából fele a belső égésű motorból, fele pedig az elektromos rendszerből származzon – ez az F1 életében radikális arányváltás.
Ezzel párhuzamosan 2026-tól a mezőny 100 százalékban fenntartható üzemanyagot használ. Ezek olyan szintetikus vagy bioüzemanyagok, amelyek teljes életciklusra vetítve jóval alacsonyabb szén-dioxid-lábnyommal bírnak, és elméletben akár a közúti motorokban is alkalmazhatók lehetnek a közeljövőben. Ez jelenleg rendkívül drága megoldás – a literre vetített árak nagyságrendekkel magasabbak a korábbi keverékekénél –, de a hétköznapi használatban rejlő lehetőségek miatt valódi ESG-irány. Ha sikerül működőképes, nagy teljesítményű zöld üzemanyagot ipari méretben bevezetni, annak hatása a várakozások szerint messze túlmutathat az F1-en.
Az aktív aerodinamika, a könnyebb, mégis biztonságosabb karosszéria, valamint a szigorodó alkatrész- és költségszabályok – költségsapka, motordarabszám-korlát – mind abba az irányba mutatnak, hogy a sport egyszerre legyen energiahatékonyabb, kevesebb erőforrást felemésztő és pénzügyileg transzparens. Az F1 ebben az értelemben valóban egy technológiai labor: azt üzeni az autóiparnak, hogy csúcsteljesítmény és kibocsátáscsökkentés nem egymást kizáró célok.
A gyenge pont az autósportban: társadalmi pillér és szponzormix
Ha az F1 ESG „S” (social/társadalmi) és „G” (governance/vállalatirányítás) oldalát nézzük, a kép sokkal vegyesebb. A sorozat indított ugyan több társadalmi programot – ilyen például az F1 Engineering Scholarship, amely 2025-ig 50 tehetséges, alulreprezentált hátterű mérnökhallgatót támogat teljes ösztöndíjjal, vagy a 2024-ben aláírt Diversity & Inclusion Charter –, de összvolumenben ezek a kezdeményezések eltörpülnek a sport üzleti méretei mellett.
Emellett a szponzori portfólióban és a nagydíjak helyszínei között ma is túlsúlyban vannak a fosszilis energiára és autoriter állami promóciókra épülő megállapodások. Az olyan óriásvállalatok kiemelt jelenléte a sportágban, mint például a szaúdi Aramco, éles ellentétben áll a kommunikált zöld üzenetekkel, és rávilágít a Forma–1 belső ESG-ellentmondásaira. Felmerülhet tehát a kérdés: mennyire hiteles a nettó zéró cél, ha a bevétel jelentős része éppen azoktól érkezik, akik a globális kibocsátás egy szemmel látható részéért felelősek. Összefoglalva, a Forma–1 jó példa arra, hogyan lehet egy sportág az „E” pillérben nagyon erős, miközben az „S” és „G” terén még bőven van tennivaló.
Olimpiák: javuló lábnyom, látványos ellentmondások
A NOB és az olimpiai mozgalom az elmúlt évtizedben fokozatosan átalakította a játékok modelljét. A célkitűzések egyértelműek: kevesebb új épület, kisebb karbonlábnyom és hosszú távú pozitív hatások a rendező városok számára. Ezeknek a törekvéseknek szerencsére mára már mérhető eredményei vannak.
A karbonlábnyom csökkenése Szocsitól Párizsig
Habár a téli olimpiák jellemzően kisebb léptékűek, és kevesebb nézőt mozgatnak meg, mint a nyári ötkarikás játékok, mégis a 2014-es szocsi téli olimpia a negatív csúcstartó ESG-szempontból. Az esemény teljes karbonlábnyoma becslések szerint mintegy 5,1 millió tonna CO2e volt, elsősorban azért, mert gyakorlatilag a semmiből építettek fel egy egész üdülővárost és infrastruktúrát. Ehhez képest a 2018-as pjongcsangi téli játékok kibocsátása körülbelül 1,56 millió tonna volt, a 2022-es pekingi téli olimpia pedig – a nézők nélküli, Covid alatti rendezés miatt – már csak mintegy 1,3 millió tonna körül alakult.
A hagyományosan nagyobb nyári játékoknál London 2012-ben és Rio 2016-ban egyaránt 3–3,5 millió tonna körüli kibocsátást hozott, főleg az óriási infrastrukturális beruházások miatt. A nagy pozitív fordulatot a 2024-es párizsi olimpia hozta meg: a végleges jelentés szerint a játékok teljes lábnyoma mindössze 1,59 millió tonna CO2e volt, ami több mint 50 százalékos csökkenést jelent London és Rio átlagához képest. Ennek kulcsa: a helyszínek 95 százaléka meglévő vagy ideiglenes volt, mindössze három új létesítményt építettek, a felhasznált energia jelentős része megújuló forrásból érkezett, és a berendezések döntő részét bérelték vagy újrahasznosították. A trend tehát egyértelmű: a „kevesebb beton, több újrahasznosítás” logikája működik.
Nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a felére csökkentett karbonlábnyom még mindig milliós nagyságrendű kibocsátást jelent. Ráadásul egyes független elemzések megjegyezték, hogy a szervezők a nézők utazásából származó kibocsátást vélhetően alulbecsülték, pedig a teljes klímalábnyom egy ilyen optimalizált olimpia esetében döntően a tömegek globális utazásához kötődik.
Az alábbi táblázat a 2012 óta megrendezett nyári és téli játékok hivatalos kibocsátási adatait, valamint a 2026-os rendezés tervezetét foglalja össze:
| Olimpia (év) | Becsült karbonlábnyom (millió tCO2e) |
|---|---|
| London 2012 | mintegy 3,3 |
| Szocsi 2014 | mintegy 5,1 |
| Rio 2016 | mintegy 3,6 |
| Pjongcsang 2018 | mintegy 1,56 |
| Tokió 2020 | mintegy 1,96 |
| Peking 2022 | mintegy 1,3 |
| Párizs 2024 | 1,59 |
| Milano–Cortina 2026 (tervezet) | mintegy 0,93 |
Milano–Cortina 2026: papíron zöld, a hegyen mégsem
A soron következő téli olimpia fenntarthatósági stratégiája első pillantásra illeszkedik ebbe az új mintába. A hivatalos terv szerint a játékok operatív kibocsátása körülbelül 930 ezer tonna CO2e lesz, a legtöbb helyszín már rendelkezésre állt korábbról, a közlekedési terv pedig az elektromos mobilitásra és a tömegközlekedésre épít.
Ezzel a zöld szemlélettel éles kontrasztban áll a cortinai bobpálya ügye, amely tankönyvi példája annak, amikor az ESG-ígéretek a politikai presztízzsel szemben alulmaradnak. A NOB többször is jelezte, hogy fenntarthatóbb lenne egy közeli osztrák vagy svájci pályán rendezni a versenyeket, mint új létesítményt építeni a Dolomitok közepén. Az olasz kormány – vélhetően főleg belpolitikai okokból – mégis ragaszkodott a vadonatúj pálya felépítéséhez. A létesítmény becsült költsége már 118–120 millió euró körül jár, a hegyoldalakon pedig sok száz idős vörösfenyőt vágtak ki. Kritikusok attól tartanak, hogy a létesítmény a 2006-os torinói bobpályához hasonlóan kihasználatlan betontömbbé válik, hiszen a bob nem népszerű sportág Olaszországban.
Az ügy társadalmi feszültségekhez is vezetett: a tüntetések során ezrek vonultak az utcára a hegyi ökoszisztéma védelmében. A kérdésben Giorgia Meloni miniszterelnök is megszólalt, válasza valószínűleg nem kapna magas ESG-pontszámot: a tiltakozókat „Olaszország ellenségeinek” nevezte. Itt az ESG mindhárom pillére sérül: a párbeszéd helyett megbélyegzés, az ésszerű és környezetbarát megoldás helyett a pazarló nemzeti presztízsérdek győz. Az olimpiák ma tehát egyszerre jelentenek valódi előrelépést és makacs ellentmondásokat, ahol a fenntarthatóság addig fontos, amíg nem ütközik látványos politikai projektekkel.
FIFA és a világbajnokságok: eredmények helyett zöldre festés
Ha van szervezet, amely tökéletesen megtestesíti az ESG-ígéretek és a valóság közötti szakadékot, az a FIFA. Papíron a FIFA is élen jár a környezetvédelemben: csatlakozott az ENSZ Sport for Climate Action keretrendszeréhez, és minden labdarúgó-világbajnoksághoz készít karbonlábnyom-számításokat és fenntarthatósági terveket. A gyakorlatban azonban mind a katari, mind a 2026-os észak-amerikai vb kifejezetten riasztó képet fest ESG-szempontból.
Katar 2022: rekordköltség, ellentmondásos „karbonsemlegesség”
Az előző világbajnokság a költségek tekintetében minden rekordot megdöntött: elemzések szerint 229 milliárd dollárt költöttek a világbajnokságra és az infrastruktúrára – többször annyit, mint az előző négy vb összesen. Az elképesztő költségek a karbonlábnyomon is meglátszanak. A FIFA hivatalosan nagyjából 3,6 millió tonnás karbonlábnyomról beszélt, független szakértők viszont 5–6 millió tonnára teszik a tényleges kibocsátást, amelynek jelentős részét a szinte a semmiből kinövő stadionok és a városi infrastruktúra okozta.
Ezen felül meg kell említeni a súlyos emberi jogi aggályokat is – vendégmunkások halála, munkakörülmények –, amelyek az ESG „S” és „G” pillérét érintették. Az egészben mégis a legmegdöbbentőbb, hogy a FIFA mindezek ellenére sokáig „teljesen karbonsemleges” vb-ként hirdette a tornát, amiért utólag svájci fogyasztóvédelmi hatóságok is vizsgálódtak megtévesztő reklám miatt.
2026: minden idők legszennyezőbb vb-je jöhet
A 2026-os világbajnokság a méretét tekintve új szintet képvisel: 48 csapat, 104 mérkőzés, három hatalmas ország – USA, Kanada, Mexikó. A kezdeti pályázat ennek ellenére mindössze 3,6 millió tonna CO2e-kibocsátással számolt, igaz, akkor még csak 32 csapat részvételére lehetett számítani. Sajnos a legfrissebb független számítások – például a Scientists for Global Responsibility elemzése – szerint a tényleges lábnyom akár a 9 millió tonna CO2-t is meghaladhatja, ami abszolút csúcstartó lenne az összes sportesemény között.
A világbajnokságok kibocsátási adatai 2014 óta – a hivatalos jelentések és a legújabb független kutatói becslések kombinálásával – az alábbi drasztikus növekedést mutatják:
| FIFA-világbajnokság (év) | Becsült karbonlábnyom (millió tCO2e) |
|---|---|
| Brazília 2014 | mintegy 2,8 |
| Oroszország 2018 | mintegy 2,2 |
| Katar 2022 | mintegy 5,5 |
| Észak-Amerika 2026 (becslés) | mintegy 9,0 |
Összehasonlításul: ez a 9 millió tonnás szám közel duplája a 2010–2022 közötti vb-k átlagának, és éghajlat-biztonsági szempontból messze meghaladja az elfogadható eseményszintű karbonkeretet. A fő okok egyértelműek: a megnövelt meccsszám, a kontinensnyi távolságok miatti tömeges légiforgalom és az autócentrikus amerikai helyszínek együtt óriási kibocsátáshoz vezethetnek idén nyáron.
Mindeközben pénzügyileg a FIFA aranybányára talált: a 2026-ig tartó négyéves ciklusban akár 14 milliárd dolláros rekordbevételt is elkönyvelhet a szervezet. Ugyanakkor egy friss elemzés szerint a 2026-os torna teljes költsége körülbelül 13,9 milliárd dollár lesz, amelyből a FIFA mindössze 3,9 milliárdot vállal. A fennmaradó 10 milliárd dolláros összeget nagyrészt a 16 rendező város és a három ország állja. Több amerikai és kanadai város – mint Toronto vagy Vancouver – is több százmillió dolláros kiadásnövekedéssel néz szembe, miközben a FIFA a jegy- és médiabevételek döntő részét magánál tartja.
Jegykáosz, kripto tokenek és politikai díjosztogatás: amikor az „S” és „G” is elvérzik
Társadalmi és vállalatirányítási szempontból is bőven találunk ellentmondásokat a vb kapcsán. A jegyek árképzése és véletlenszerű sorsolása heves reakciókat váltott ki; a szurkolói szervezetek „árulásnak” nevezték a prémiumjegyek egekbe szökő árait és a transzparencia teljes hiányát. Ezzel párhuzamosan a FIFA blokklánc-alapú, méregdrága kripto tokeneket dobott piacra exkluzív jegyjogosultságokkal, élesen kettéválasztva a hétköznapi szurkolókat és a legvagyonosabbakat, ami társadalmi szempontból igencsak nehezen védhető.
Az pedig már tényleg csak a jéghegy csúcsa, hogy Gianni Infantino a közelmúltban egy úgynevezett „FIFA Békedíjat” adott át Donald Trumpnak. Az ehhez hasonló politikai gesztusok egyértelműen ütköznek a FIFA saját etikai kódexében rögzített politikai semlegességi elvekkel, és aláássák a szervezet függetlenségébe vetett – a Blatter-éra után amúgy sem túl erős – hitet.
Mit tanulhat mindebből a sport világa?
A három példa szépen kirajzolja, milyen különböző irányba mehet a sport és az ESG kapcsolata. A Forma–1 megmutatja, hogy egy extrém erőforrás-igényű sportág is tud technológiai innovációt felmutatni, ha az ESG-t mérhető célokkal közelíti meg. Az olimpiák esetében látszik, hogy az új épületek arányának csökkentése működik, de a politikai presztízsprojektek könnyen felülírják a fenntarthatóságot. A FIFA példája pedig bizonyítja: az ESG-retorika semmit nem ér, ha a háttérben a rövid távú profitmaximalizálás és az átláthatatlanság dominál.
Éppen ezért a szakértők szerint az igazi ESG-fordulat az lenne, ha az olyan gigaszervezetek, mint a NOB vagy a FIFA, a pályázati kiírásokban kötelező, a párizsi klímaegyezmény céljaival kompatibilis kibocsátási plafont írnának elő. Ezenfelül ahhoz, hogy az ESG-szempontok a gyakorlatban is érvényesüljenek, az események független szervek általi klímaauditjára, transzparens szerződésekre, valamint a politikai semlegesség érdemi és számonkérhető érvényesítésére lenne szükség.
A cikket megelőző Podcast beszélgetés elérhető a Klasszis Média oldalán:
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
Felhasznált források
- Rapid Transition Alliance: Playing Against the Clock klímajelentés (2020)
https://rapidtransition.org/wp-content/uploads/2020/06/Playing_Against_The_Clock_FINAL.pdf - Carbon Trust: More than a game – Tactics for reducing a tournament’s carbon footprint
https://www.carbontrust.com/news-and-insights/insights/more-than-a-game-tactics-for-reducing-a-tournaments-carbon-footprint - UNEP (ENSZ Környezetvédelmi Programja): Emissions Gap Report 2024
https://www.unep.org/resources/emissions-gap-report-2024 - EDGAR (Európai Bizottság): üvegházhatásúgáz-kibocsátási jelentés (2024)
https://joint-research-centre.ec.europa.eu/jrc-news-and-updates/world-emissions-hit-record-high-eu-leads-trend-reversal-2025-09-09_en - Current Issues in Sport Science: Mega-events and the climate: what’s the game? (szerzők: David Gogishvili, Martin Müller)
https://ciss-journal.org/article/view/12055 - Formula 1 hivatalos ESG Update (2024)
https://corp.formula1.com/wp-content/uploads/2025/03/2024-ESG-Update.pdf - Formula 1 Diversity & Inclusion Charter
https://corp.formula1.com/new-diversity-and-inclusion-charter-agreed-by-all-ten-teams-formula-1-and-the-fia/ - Formula 1 2026 technikai szabályzat ismertető
https://www.formula1.com/en/latest/article/2026-regulations-explained-all-you-need-to-know-about-f1s-new-power-units.14jfv7a36905uDJDdNyfQd - Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB): Paris 2024 Sustainability and Legacy Report
https://olympics.com/ioc/news/paris-2024-report-confirms-over-50-carbon-emissions-reduction - New Weather Institute: Olympics Torched jelentés (Milano–Cortina 2026 karbonbecslések)
https://www.newweather.org/wp-content/uploads/2026/01/Olympics_Torched_report_18-01-2026.pdf - Scientists for Global Responsibility (SGR): klímajelentés a 2026-os észak-amerikai FIFA Labdarúgó-világbajnokságról
https://www.sportspro.com/news/2026-fifa-world-cup-carbon-emissions-sgr-trump-tower-office-july-2025/