Februárban a hazai infláció a várakozásoknál is jobban csökkent: míg a piac az előző havi 2,1 százalékos drágulás után 1,7 százalékos inflációt valószínűsített, a pénzromlás mértéke mindössze 1,4 százalékot tett ki. Ennél alacsonyabb szintre utoljára 2016 novemberében volt példa. Egyébként is szokatlan, hogy a magyar infláció ne az inflációs célsáv fölött, hanem az alatt legyen, de az sem mindennapi, hogy az eurózóna inflációja (1,9 százalék) meghaladja a magyart.
A magyar infláció csökkenéséhez több tényező is hozzájárult. A legfontosabb ok a forint árfolyamának erősödése. Miközben korábban trendszerű leértékelés volt a jellemző, 2025-ben fizetőeszközünk a szigorú, fegyelmezett monetáris politika eredményeként 6,3 százalékot erősödött az euróval és 17,4 százalékot a dollárral szemben. Szintén fontos tényező a külső inflációs környezet enyhülése: az eurózóna inflációja tartósan a jegybanki cél körül alakul. Ebben szerepet játszik a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek világpiaci, illetve európai piaci árának csökkenése is, amit az export csökkenése miatti túlkínálat magyaráz. Az Eurostat adatai szerint például a tejtermelőknek fizetett tejár januárban az EU-ban átlagosan 15,9 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Ez a magyar adatokon is látszik, hiszen a tej fogyasztói ára 17,0, a vajé pedig 19,8 százalékkal lett alacsonyabb. Az alacsony magyar inflációban szerepet játszott az élelmiszerek minimális, 0,2 százalékos éves alapú drágulása is – sőt, a vendéglátási szolgáltatásoktól megtisztítva az élelmiszerár 3,2 százalékkal alacsonyabb lett. Ebben persze szerepe volt az árrésstopnak is, ami gátat szab a drágulásnak. A szolgáltatások áremelkedését – amely 4,2 százalékos mértékével még mindig nagyobb az átlagosnál – az egyes szolgáltató ágazatok és a kormányzat között tavaly létrejött megállapodások mérséklik, amelyek eredményeként az érintett szektorokban – például a bankszektorban és a telekommunikációban – a tavalyi áremelések elmaradtak.
Az elemzői közösség tehát februárra a ténylegesnél nagyobb inflációt várt. Ez nem volt egyedi eset mostanában: az elmúlt fél évben az volt a jellemző, hogy az infláció a várakozások alatt alakult, kellemes meglepetést okozva. Mielőtt megnéznénk, mely termékcsoportok lehetnek ennek az okai, érdemes néhány dolgot megállapítani az előrejelzett és a tényleges infláció eltéréséről. Mint látható, csak az elmúlt két év adatait figyelembe véve egyáltalán nem jellemző, hogy a piac mindig alul- vagy mindig felülbecsülné az infláció mértékét: van, amikor pozitív, van, amikor negatív irányú az eltérés. Összességében az eltérések havi átlaga kevesebb mint 0,1 százalékpont, azaz szisztematikus tévedésről nem beszélhetünk. Olyan is elképzelhető – és ezt látjuk a mostani hónapokban is –, hogy egymást követő hónapokban azonos irányú a tévedés.
Persze inflációs előrejelzéseket nemcsak piaci elemzők készítenek, hanem a jegybank is. A kettő közötti eltérésnek megvannak a jól meghatározott okai. Ami a jegybanki előrejelzések mellett szólhat, az az, hogy sokkal nagyobb stábbal és jóval szélesebb információbázison készülnek. A jegybank viszont inflációs prognózisát csak negyedévente vizsgálja felül, az új Inflációs Jelentés megjelenésekor. Ez minden hárommal osztható sorszámú hónapban történik, azaz az ezt megelőző hónapokra vonatkozó előrejelzés hibájában összegyűlik az előző két előrejelzés hibája, vagyis az eltérés a tényadattól, így ez az előrejelzés már pontatlanabb lehet. Ilyen volt például a 2025. februári előrejelzés, ahol a piaci előrejelzők eltérése 0,3 százalékpont volt, a jegybanké viszont 1,4 százalékpont. Ebből ugyanakkor sokat magyaráz a januári inflációs adat kellemetlen meglepetése. Ezzel szemben a piaci elemzők hónapról hónapra tudják alakítani a várakozásaikat a bejövő adatok és információk fényében, tehát ez a torzító hatás nem jelenik meg. A két tévedés ugyanakkor szorosan együtt mozog, a kettő közötti korreláció 0,79, ami erős kapcsolatot jelent. Ez ismét arra utal, hogy az eltérések nem szisztematikus hibát jelentenek, inkább a bejövő adatokban van meglepetés, valami olyan, amivel kevéssé lehet számolni.
Érdemes megnézni, mely termékcsoportok okozhatják a meglepetést. A KSH a következő fő termékcsoportokra bontja a teljes fogyasztói kosarat:
- Élelmiszerek
- Szeszes italok, dohányáruk
- Ruházkodási cikkek
- Tartós fogyasztási cikkek
- Háztartási energia
- Egyéb cikkek, üzemanyagok
- Szolgáltatások
Az egyes termékcsoportok közül van olyan, amelynek az árváltozása elég jól becsülhető – meglepő módon ilyen az üzemanyagoké, hiszen itt a nagykereskedelmi árak alapján jól becsülhető a termékcsoport inflációja, legalábbis a havi inflációs adatok becslésekor. A többi termékcsoportnál az előző hónapok adatai, az árfolyam alakulása, a hírek, a saját tapasztalatok, a világpiaci folyamatok vagy a háztartási energiánál éppen a fogyasztás alapján lehet becslést adni. És persze nem szabad megfeledkezni a szezonalitásról sem. Az infláció ugyanis jellemzően az év első hónapjaiban a legerősebb, leginkább ilyenkor emelnek árat a cégek, azaz ezekre a hónapokra magasabb inflációt lehet becsülni a szezonalitás alapján. Ezek a magasabb év eleji átárazások idén elmaradtak, ez magyarázza a vártnál kisebb inflációt. Lehetnek persze ettől eltérő szezonális hatások is: az üdülési szolgáltatások ára például felmegy a főszezonban, majd utána mérséklődik. Ha tehát azt keressük, mely termékek, termékcsoportok okozzák az inflációs meglepetéseket, akkor érdemes az egyes csoportok szokásos havi drágulásától való eltérést vizsgálni.
Először is azt vizsgálom, hogy az egyes termékcsoportok szokásostól eltérő inflációja hogyan korrelál az egyes hónapok becsült és tényleges inflációja közötti különbséggel. Ehhez szintén a 2024 januárjától induló idősort vizsgálom, kihagyva a korábbi, magas inflációs időszakot, vagy másképpen: maradva a mostani, mérsékeltebb inflációs rezsimben. Az inflációs meglepetés korrelációja a szolgáltatások havi alapú drágulásának adott hónapban szokásos értékétől vett eltérésével a legnagyobb, ám itt is csak közepes, 0,53. Ezt követi a háztartási energiával számított 0,42-es, a szeszes italokkal és dohányárukkal számított 0,36-os, az élelmiszerekkel számított 0,29-os és az egyéb cikkek, üzemanyagok kategóriájával számított 0,26-os korreláció. Ennél is gyengébb, azaz nem szignifikáns a kapcsolat a tartós fogyasztási cikkekkel és a ruházkodási cikkekkel, vagyis e termékcsoportok váratlan drágulása nem magyarázza a teljes inflációban bekövetkező meglepetéseket. Ezt persze magyarázhatja a termékcsoportok alacsony súlya is. Az is látható, hogy nincs egyetlen kiemelhető termékcsoport, amely önmagában magyarázná az inflációs meglepetést. Talán csak a szolgáltatások szerepe emelkedik ki valamelyest a többi kategóriából, de emellett több olyan tétel is van, amelynek szerepe van a meglepetésben.
Regressziós modell segítségével is megvizsgálom, mely termékcsoportok szokásostól eltérő drágulása magyarázza az inflációs meglepetéseket. A becsült regressziós egyenletben, csak a legalább 10 százalékos szinten szignifikáns termékcsoportokat a modellben megtartva, az élelmiszerek, a háztartási energia és a szolgáltatások bizonyulnak szignifikánsnak, azaz ezek szerepe a legnagyobb az inflációs meglepetésekben. A konstans az egyenletben nem szignifikáns, azaz a becslések e módszer szerint sem tartalmaznak szisztematikus hibát. A három szignifikáns változó közül a legnagyobb együtthatóval a szolgáltatások rendelkeznek (0,184), ezt követi az élelmiszerek (0,114) és a háztartási energia (0,050) együtthatója. E három termékcsoportban szokott lenni tehát olyan meglepetés, amely magyarázza az inflációs előrejelzések hibáit. Ezek az eltérések nagyjából a keletkező hibák felét magyarázzák. Az is igaz ugyanakkor, hogy az inflációs kosáron belül a legnagyobb súlya az élelmiszereknek és a szolgáltatásoknak van, így nem meglepő, ha ezek okozzák a meglepetést. Az élelmiszerek drágulása az idei év elején különösen nagy meglepetést okozott: februárban mindössze 0,1 százalék volt a drágulás, szemben az egy évvel korábbi 1,2 százalékkal. Mindenképpen elmondható, hogy az elmúlt hónapokban a szokásostól eltérő inflációs rezsimben voltunk: az év eleji átárazások elmaradtak, az élelmiszerinfláció a szolgáltatások nélkül negatív volt, a teljes fogyasztói árindex a jegybanki célsáv alatt volt. Ebben nemcsak jól számszerűsíthető, jól becsülhető tényezők játszottak szerepet, hanem vélhetően az inflációs várakozások is csökkentek, amivel viszont nehéz számolni.
A következő időszakban az infláció becslése a közel-keleti események miatt a korábbinál is nehezebb lesz: a gyengébb forint és az emelkedő olaj- és gázárak esetében nem tudni, meddig maradnak velünk, és hogy ezeket a hatásokat milyen gyorsan érvényesítik a cégek az áraikban. Ezek a hatások persze nemcsak a következő havi adat becslését nehezítik meg, hanem az egész évre, vagy akár a jövő évre vonatkozó folyamatok előrejelzését is, hiszen nem látjuk, hogy a háború mennyire lesz tartós, mikor válik hajózhatóvá a Hormuzi-szoros, és mikor normalizálódnak az energiaárak.
A cikk a Növekedés.hu oldalán jelent meg először.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
