Helyzetkép
Amikor az aktuális költségvetési helyzetet értékeljük, kétféle adat áll rendelkezésünkre. Egyrészt a Pénzügyminisztérium által minden hónapban közölt pénzforgalmi adat, amelyet össze lehet vetni a költségvetési törvényben szereplő hiánycéllal. Ez milliárd forintban van kifejezve. Előnye, hogy gyorsan rendelkezésre áll, hátránya viszont, hogy az eredményszemléletű hiánycél meghatározásához még több korrekciót végre kell hajtani rajta, és jobban befolyásolják az egyedi tételek.
A másik hiányszámot a KSH – illetve előzetesen az MNB – közli. Ez egy negyedéves gyakoriságú adat: az eredményszemléletű hiány, amelynek GDP-arányosan 3 százalék alatt kell lennie a maastrichti kritériumok szerint. Vagy legalábbis kellene. Ez az a fő szám, amelyet leginkább figyelemmel kísérünk. Ennek az adatnak a hátránya viszont, hogy lassabban készül el – a második negyedévre vonatkozóan például október 1-jén fog megjelenni, bár nagyon előzetes adat már rendelkezésre áll az MNB pénzügyi számláiból.
Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan áll az idei költségvetés, akkor mindkét adat nagyjából hasonló képet mutat: túl vagyunk egy nagyon költekező, nagyon laza első negyedéven, míg a második negyedév már szigorúbb, takarékosabb volt.
Kezdjük az első negyedévvel. Ekkor az eredményszemléletű hiány a GDP 9,0 százalékát tette ki – ebből kellett volna kihozni az év egészére a költségvetési törvényben tervezett 3,7 százalékos deficitet. A 9,0 százalékos hiány úgy jött össze, hogy a bevételi oldal alakulása minden pénzügyminiszter álmának beteljesülését jelentette: 11,5 százalék volt a növekedés. Ennél is jobban, 18,7 százalékkal nőttek azonban a kiadások. Ennek magyarázata a választások előtti költekezés és a különböző jóléti intézkedések – amelyek jelentős része persze nem jelent meg a költségvetésben. Ez az idősor 1999-es indulása óta a negyedik legnagyobb első negyedéves hiány GDP-arányosan – a 2005-ös, a 2006-os és a 2023-as volt nagyobb ennél.
A pénzforgalmi hiány az első három hónapban 3420 milliárd forintot tett ki – ez az egész évre tervezett hiány 80 százalékát jelenti. A helyzet április végére tovább romlott, ez az arány 91 százalékra nőtt. Bár igaz, hogy ebben vannak szezonális hatások, mint például a 13. és immár a 14. havi nyugdíj kifizetése, jól mutatja a hiánycél tarthatatlanságát, hiszen december is magas hiányt szokott hozni, amit messze nem tud kompenzálni néhány hónap többlete.
A második negyedévben fordult a kocka. Egy kormányváltás mindig okoz egy természetszerű lassulást az államigazgatásban, ami azt jelenti, hogy a kiadások is lassabban csordogálnak – különösen akkor, ha az új kormányzat kétszer is megnézi, hogy elődje költéseiből mit folytasson. Bár az eredményszemléletű adatok még nem állnak rendelkezésre, az MNB által közölt pénzügyi számlák többé-kevésbé jó közelítést adnak. Ez alapján a második negyedéves hiány a GDP 2,6 százaléka körül alakulhatott, azaz az első félévben összesítve 6 százalék alatti hiány alakulhatott ki.
A pénzforgalmi szemléletű számokon szintén látszik a fordulat: május és július között az államháztartás 992 milliárd forintos többletet ért el. Ez persze jól mutatja, hogy ez az adat egy kicsit csalóka, hiszen ennyire azért valójában nem áll jól a költségvetés: ebben szerepe van egyedi tételeknek, például a társasági adó beérkezésének.
Az persze, hogy az idei 3,7 százalékos hiánycél nem lesz tartható, régóta tudható volt – és nemcsak az előző kormányzat prognózisában szereplőnél kisebb növekedés miatt. Sőt, ez csak kisebb része a problémának, hiszen a fogyasztás bővülésével és a bérek emelkedésével nincs probléma, márpedig elsősorban ezek határozzák meg a bevételi oldalt.
A 3,7 százalékot meghaladó hiány persze az elemzőknek nem jelentett újdonságot – jómagam már a január eleji Reuters-felmérésben 6,6 százalékos hiányt becsültem.
A 2026-os költségvetés módosítása
Tudtuk tehát, hogy a 2026-os költségvetés nem lesz tartható, a hiány az eredeti terveknél érdemben magasabb lesz. Bár a választások után még volt némi optimizmus a nemzetközi szervezetek részéről: a Moody’s legalább 5,2 százalékos, a Fitch 6,4 százalékos, míg a Standard & Poor’s 6,8 százalékos hiányt jósolt az idei évre.
Nem példa nélküli, hogy az előre meghatározott hiánycélt a kormányzat módosítja – sajnos az elmúlt években erre jellemzően felfelé láttunk példát. Korábban viszont nem volt jellemző, hogy ezt a költségvetési törvényben is átvezessék: többnyire csak „bemondták” a magasabb hiányszámot, miközben a költségvetés bevételi és kiadási főösszege nem változott. Az, hogy az új kormányzat változtatja a költségvetést, különösen fontos és kedvező hír az átláthatóság szempontjából, amit a piac mindenképpen értékel – még a magasabb hiány ellenére is. A piac ugyanis az idei évben még tolerálja a magas hiányt – az új kormányzat érvelhet azzal, hogy a magas hiány az elődje miatt van.
És ebben van is igazság. Amint láttuk, mindenki tudta, hogy a hiány a 3,7 százaléknál magasabb lesz, még ha az előrejelzésekben 7,5 százalékkal nem is számoltunk. Azt is tudtuk persze, hogy kiadási oldalon bőven lehet mit megtakarítani, így jött ki a 6,5–7,0 százalék közötti előrejelzés. Ezek azok a megtakarítások, amelyek egy részét az új kormányzat végre is hajtotta. De a hiánycél mégis nagyobb lett a vártnál – itt persze elkezdhetünk számolgatni, hogy mi hány milliárd, mi az, ami nem szerepel a kiadási oldalon, de ez egy meglehetősen hosszú lista lenne, és a hírportálok korábban ezt már ismertették.
A magasabb hiányszámot alapvetően két tényezővel magyaráznám – és ezek között nem az olyan megígért változások vannak, mint az iskolakezdési támogatás, hiszen annak 40 milliárd forintos költsége államháztartási szinten nem annyira jelentős. Az egyik ilyen tétel az aszályhoz kapcsolódó kiadásokra elkülönített 500 milliárd forint – ebben benne lehetnek különféle, az aszályhoz kapcsolódó támogatások vagy éppen a megnövekedett mennyiségű és drágább áramimport. Ezt egyébként nem feltétlenül kell teljes egészében felhasználni, amint arra a Pénzügyminisztérium tájékoztatója is utal.
A másik tényező az lehet, hogy a kormányzat remélhetőleg hagyott valamekkora tartalékot – akár olyan formában is, hogy a kiadási oldalon van még megtakarítási lehetőség –, hiszen váratlan kiadás még jöhet az év folyamán. Ez persze azt is jelenti, hogy az év végén el tudok képzelni egy 7,5 százaléknál valamivel kisebb hiányt is, ami mindenképp pozitív üzenet lenne a piacok számára.
Érdemes még néhány szót szólni az államadósságról. A kormány idén 2,9 százalékpontos növekedéssel, a GDP 77,5 százalékára emelkedő adósságrátával számol. A magas hiány mellett nem meglepő az adósság növekedése – no de miért nő az adósság, ha számolhatunk az uniós pénzekkel, idén leginkább az RRF-forrásokkal?
Egyrészt azért, mert az RRF-források nagyjából harmada hitel – bár olcsóbb kamatozású, de hitel. A fennmaradó kétharmad az a rész, amely csökkentheti az államadósságot – ehhez azonban kiadás is kapcsolódik, illetve egy része korábban a kohéziós programok terhére elszámolt projektek átsorolásához kötődik. Itt tehát a pluszforrás a következő években jelenik meg.
A jövő évi költségvetés
Eddig persze az idei költségvetésről beszéltem, hiszen az ezzel kapcsolatos tervek váltak ismertté. Ez azonban a piac szempontjából kevésbé lényeges – egy rossz kiinduló helyzetből nagyon nagy csodát nem lehet tenni, az idei hiány alacsony nem lesz.
A kérdés sokkal inkább az, hogy ezt a magas hiányt milyen ütemben és hogyan kívánja a kormányzat leszorítani. Ha csak azt nézzük, hogy az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok teljesítéséhez 2030-ra 3,0 százalékra kell csökkenteni a hiányt, akkor az idei 7,5 százalékból kiindulva 4,5 százalékpontos mérséklést kell elérni négy év alatt – azaz évi valamivel több mint 1 százalékpontot. Ez azért messze nem lehetetlen, különösen, ha van gazdasági növekedés, és a kiadási oldalon növelik a hatékonyságot, valamint visszább nyesik a felesleges kiadásokat. Sőt, az első évben a magas bázis miatt az 1,5 százalékpontot is elérhetné a csökkentés, hiszen nincsenek olyan választások előtti tételek, mint például a fegyverpénz.
Persze eközben a korábbi ígéretek több helyen a hiány növelését jelentik – gondolhatunk itt olyan, egyébként teljesen indokolható tételekre, mint a legkisebb nyugdíjak emelése vagy a szociális dolgozók bérének régóta esedékes emelése. Kérdés, hogy a Pénzügyminisztérium e két szempont között hogyan találja meg az egyensúlyt – ezt várja most nagyon a piac.
A cikk a Növekedés.hu oldalán jelent meg először.
Jogi nyilatkozat
A jelen dokumentumot a Gránit Alapkezelő Zrt. (székhely: 1134 Budapest, Váci út 17.; cégjegyzékszám: 01-10-046307) készítette, tájékoztató marketing jelleggel, így a dokumentum nem a befektetéssel kapcsolatos kutatás függetlenségének előmozdítását célzó jogi követelményeknek megfelelően készült. Továbbá a befektetéssel kapcsolatos kutatás terjesztését megelőző kereskedésre vonatkozó tiltással nem érintett. Jelen dokumentum nem minősül befektetési elemzésnek vagy befektetési tanácsadásnak. A feltüntetett adatok minden esetben a múltra vonatkoznak és a múltbeli teljesítmény nem megbízható mutatója a jövőbeli eredményeknek. A befektetési döntést minden befektetőnek saját döntése alapján, saját felelősségre kell meghoznia.
